Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
146 Pozsony, 1970. november 7. Sztankó Pál pozsonyi magyar főkonzul jelentése a Csemadokon belüli helyzetről, a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó szervek átszervezéséről és a nemzetiségi törvények elfogadásának elmaradásáról. Szigorúan titkos! Szám:l/3/Szt/1970. Készült: 5 példányban. Kaoiák: 3 pl. Központ. 1 pl. Nagyköv., Prága. 1 pl. saját A közelmúltban alkalmam volt beszélgetni Š. Sádovský szlovákiai miniszterelnök-helyettessel a nemzetiségi, elsősorban a magyar nemzetiségi kérdés területén előtérben álló fontosabb kérdésekről. A vele és más elvtársakkal (Lőrincz Gyula, Fábry István, Varga Béla) folytatott beszélgetések alapján a magyar nemzetiséggel kapcsolatos, előtérben álló problémák három csoportba sorolhatók. 1. A Csemadok belső helyzete A Csemadok mély hullámvölgyben, mondhatni válságban van, ami elsősorban abban mutatkozik, hogy még ma sem képes megtalálni a helyes kivezető utat abból a helyzetből, amelybe az 1968-69-es években jutott. Ismeretes, hogy a Csemadok vezetése 1968-ban az idősebb, tapasztalt kommunisták kiszorításával erősen jobboldali befolyás alá került. Ez kifejezésre jutott a Csemadok akkori tevékenységében is, amikor a szlovák nacionalizmus elleni fellépés és a magyar ajkú lakosság reális és jogos igényeinek tolmácsolása mellett olyan szerepre is igényt formált, amely nem illethette meg (önálló politikai erőként, szinte pártként lépett fel, a magyar nemzetiség általános érdekképviseletének szerepét kívánta betölteni stb.). Ezt a jobbratolódást szentesítette, sőt még fokozta az 1969 márciusában megtartott X. kongresszus, amelyen a vezetés szinte teljes mértékben a fiatalabb humánértelmiség kezébe ment át, amelynek marxista felkészültsége, pártos osztálytudata igen kétséges vagy legalábbis hiányos, s könnyen befolyásolható a nacionalista tendenciák által, különösen ha azok marxista, szocialista frazeológiába vannak csomagolva. (A X. kongresszuson megválasztott Központi Bizottság 92 tagja között mindössze 1 munkás volt!) Azóta ugyan néhányan távoztak a vezetésből, de ez minőségi változást még nem eredményezett az erőviszonyokban, ezért megítélésem szerint ez a vezetés képtelen arra, hogy objektiven, önkritikusan, helyes elvi, eszmei alapokon értékelje eddigi tevékenységét, hogy helyesen vonja meg a határokat tevékenységének pozitívumai és negatívumai között és helyesen határozza meg a szervezet további tevékenységének irányvonalát. Márpedig a jelenlegi kiúttalanság, egy helyben topogás mégis azzal a reális veszéllyel fenyeget, hogy a tagság tömegei elfordulnak a vezetéstől, szakadás keletkezik a vezetés és a tömegek között. A vezetés és tömegek közötti kapcsolat már az utóbbi időben sem eszmei-politikai alapokra épült, hanem Dobosék hangzatos, népszerű - de legtöbbször felelőtlen - ígérgetéseire. Bratislava, 1970. november 5. Tárgy: A magyar nemzetiséggel kapcsolatos aktuális kérdések Mell.: 1 db. 417
