Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
Rezső alelnök bátyja). Sem Fábry István, sem Lőrincz Gyula nem került be. Pedig mindkét elvtárs régi kipróbált kommunista, akik korábban tagjai voltak az SZLKP KB-nak, s akiket az 1968 januárja után tanúsított magatartásuk alapján alsóbb fórumokon sok elvhű kommunista is támogatott. Nem történt előrehaladás a nemzetiségi szervekről szóló törvényjavaslat kérdésében sem. Több mint egy év után sem került az a Szlovák Nemzeti Tanács plénuma elé és egyelőre nincs is kilátásban, hogy azzal záros határidőn belül foglalkoznak. A múlt év tavaszán a nemzetiségi tanács további törvénytervezetet dolgozott ki a nemzetiségek helyzetére vonatkozó alkotmányerejű törvény gyakorlati realizálására, azt átadták a pártközpontnak, a jelek szerint azonban az is a „süllyesztőbe került". Ugyanakkor múlt év novemberében az SZLKP KB Elnöksége foglalkozott a magyar és ukrán nemzetiség^] szövetséggel, valamint a Matica slovenská kérdésével. Az elnökség megbízta Ľudovít Pezlár KB-titkárt és Miroslav Válek kultúraügyi minisztert, elnökségi tagokat, értékeljék e szervezetek tevékenységét és januárban tegyenek jelentést az Elnökségnek. A Csemadok vezetőségétől nyert értesülés szerint 1970. január 1-ig kellett elkészíteniük munkájuk értékelését, amelynek egy példányát az SZLKP Központi Bizottságának, egy példányát a Nemzeti Front Központi Bizottságának, egy példányát pedig a Kultúraügyi Minisztériumnak kellett megküldeniök. Tudomásuk szerint a párt a saját szervezetein keresztül, továbbá a Kultúraügyi Minisztérium a maga vonalán - s valószínűleg a Nemzeti Front is - ugyancsak elkészíti az e szervezetekről szóló értékelést s azt követően a kérdést a közeljövőben az SZLKP KB Elnöksége tárgyalja meg. A Csemadok vezetősége a jelekből arra következtet, hogy az Elnökség olyan határozatot hoz, amely szerint a Csemadok és az ukrán szövetség a jövőben nem a Nemzeti Fronthoz, hanem a Maticához hasonlóan a Kultúraügyi Minisztériumhoz fog tartozni. Ebben jogkörük megnyirbálását látják és úgy értékelik ezt mint a Matica óhajának a megvalósítását. Úgy véljük, nem szükséges hozzáfűzni, hogy amennyiben erre sor kerül, az újabb csalódást és elkeseredést fog kiváltani a szlovákiai magyarság körében. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a föderáció létrejötte után a szlovákiai nemzetiségek is a korábbihoz képest nagyobb jogkört kaptak, kedvezőbb feltételek alakultak nemzeti fejlődésük számára. S amikor ezt jelentős pozitívumnak tartjuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a nemzetiségeknek egyes pozíciókért nagy harcot kellett vívniok a különböző körökben még meglévő nacionalista szemlélet miatt. Varga Ferenc konzul MOL, KÜM-TÜK, 1970-Csehszlovákia, 31. d., 00502-1970, gépelt, a szerző által aláírt tisztázat 413