Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
i) a nemzetiségek által lakott területek területi újrarendezését, a lehetőségnek megfelelő gazdasági fejlesztését; 4. E követeléseket részben tartalmazza az elfogadott program is, bár sokkal árnyaltabban mint az a felszólalásokban megnyilvánult. A program pozitívnak értékeli a Csemadok 20 éves tevékenységét, e mellett utal az elkövetett hibákra, az előfordult „deformációkra”. Leszögezi, hogy az 1969. I. 1-jén hatályba lépett, a nemzetiségek jogi helyzetét szabályozó alkotmánytörvény a magyarság ás a Csemadok számára is új helyzetet teremtett, mivel elismerte a nemzetiségek jogalanyiságát és államalkotó mivoltát. Leszögezi továbbá, hogy a csehszlovákiai magyarság forradalmi munkásmozgalmi hagyományaira támaszkodva a marxizmus-leninizmus alkotó módon való alkalmazásáttekinti eszmei vezérfonalának, a Csemadok aktív résztvevője, segítője a párt és állami szervek nemzetiségi politikájának. E szerepét nem politikai pártként tölti be, hanem társadalmi szervként, melyhez a keretet a Nemzeti Front biztosítja, amelynek a Szövetség tagja. Feladatának tekinti:- a magyar nemzetiségű lakosság internacionalista nevelését;- csehszlovák államiság tudatának erősítését;- nemzeti múlt és kultúra haladó hagyományainak ápolását;- fejleszteni a csehszlovákiai magyarság nemzeti öntudatát;- ápolni a szocialista országok internacionalista kapcsolatait;- aktívan részt venni a választások előkészítésében és lebonyolításában, a képviselőjelöltek kiválasztásában;- biztosítani, hogy a magyarság képviselői számarányuknak megfelelően vegyék ki részüket minden szinten a képviseleti testületek munkájából;- aktívabban bekapcsolódni az állami és népgazdaság irányításába, a választott és a végrehajtó szervek munkájába. Fentieken túlmenően a program részletesen foglalkozik a Csemadok konkrét érdekvédelmi és kulturális tevékenységével, amelynek végrehajtását a különböző állami szervek- nemzetiségi miniszter, nemzetiségi tanács, titkárság, képviselők - valamint a Csemadok járási és alapszervezetein keresztül kívánja megvalósítani. Az előbbiekben vázolt reális program és a X. közgyűlés pozitív politikai értékét véleményünk szerint bizonyos mértékig csökkentik a közgyűlés óta megjelent egyes Csemadok funkcionáriusok cikkei, melyekben ismételten a Matica slovenskával való vita ill. annak elítélése és nem egy esetben túlzott követelések dominálnak. Ezen cikkek közül érdemes példaként megemlíteni: Tőzsér Árpád „Kérdezetlenül - a Matica programjáról", „Hogy állunk a nemzetiségi képviselettel?”, Janics Kálmán: „Lesz-e végre kézfogás?”, „Jogunk magyarnak lenni” című cikkeit.506 Sztankó főkonzul MOL, KÛM-TÜK, 1969-Csehszlovákia, 31. d., 001985/1-1969, gépelt, a szerző által aláírt tisztázat 506 Tőzsér Árpád írása a Hét 1969. április 13-i, Gyönyör József Hogy állunk a nemzetiségi képviselettel című cikke április 27-i, Janics Kálmán írásai pedig április 13-i és 27-i számában jelent meg. 410
