Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
részéről levelek ezrei érkeztek, melyekben igyekeztek nyomást gyakorolni a felsőbb szervekre oly értelemben, hogy a tervezet túlzott jogokat biztosít a nemzetiségeknek. Ezen belül elsősorban az anyanyelv hivatalos használatának jogát, az anyanyelvi művelődés-iskolázás jogát kívánták megnyirbálni. Úgy a levelekben, mint az újonnan alakult és rohamosan erősödő Matica-szervezetek részéről, valamint a szlovák sajtóban napvilágot látott cikkekben (Pravda X. 30. száma, Nové slovo X. 10. száma, stb.)489 hangsúlyozták, hogy a nemzetiségi törvény tulajdonképpen a „szlovákokat sújtja”, „a szlovákokat fenyegeti az elmagyarosítás veszélye”, a vegyes lakosságú területeken, ahol a szlovákok kisebbségben vannak (pl. Csallóköz) nincs biztosítva a művelődéshez való joguk. Egyik legdurvább megnyilvánulása a kampánynak a Hlas ľudu okt. 17-i számában megjelent cikk490 (teljes szövege fordításban korábban felterjesztve). Ennek megfelelően a magyarság részéről igyekeztek határozataikban, nyilvánosságra hozott cikkekben e támadásokat ellensúlyozni. Mint jelentős megnyilvánulást említjük a SZNT X. 4-i ülését, melyen a határozottan síkra szállt mindkét törvénytervezet valóra váltása mellett, valamint a Szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának X. 13-án kelt nyilatkozatát, mely válaszol a Matica slovenská, a Szlovák írószövetség, a Szlovák Tudományos Akadémia szlovák lapokban közzétett nyilatkozataira, melyekben éles kirohanást intéztek a nemzetiségi törvénytervezet ellen. Az említett írók nyilatkozata leszögezi, hogy elfogadhatatlan a fenti szervezetek azon javaslata, hogy a nemzetiségek jogait biztosító törvénytervezet törvénybeiktatását halasszák el, tiltakozik a cseh és szlovák nyelv államnyelvvé való törvényesítése ellen, síkraszáll a nemzetiségi nyelvhasználat és a nemzetiségi nyelven történő művelődés joga mellett. E tendenciózus nacionalista támadásokra jellemző, hogy míg a szlovák szervezetek és intézmények nemzetiségi törvénytervezetet támadó megnyilatkozásainak a szlovák sajtó nagy nyilvánosságot biztosított, addig a józanabb hangú reagálásokat - mint az írók magyar szekciójának nyilatkozatát is - igyekeztek elhallgatni és az említett nyilatkozatot a magyar sajtón kívül csak a Rudé právo ismertette. E nagyfokú nemzetiségi törvénytervezet-ellenes kampányban bizonyos mértékig megnyugtatóan hatottak a nemzetiségekre a hivatalos szlovák párt- és állami vezetők e kérdéssel kapcsolatos megnyilvánulásai és a hozott határozatok. Elsősorban G. Husák első titkár beszédeiben hangsúlyozta, hogy október 28-án mindkét törvénytervezetet törvénybe kell iktatni, mivel - mint mondotta - ki kell küszöbölni minden spekulatív és hatalmi szempontot és végre egyszer e kérdés becsületes megoldására kell törekedni. Ezek után hozták nyilvánosságra a Csemadok KB Svoboda köztársasági elnökhöz intézett levelét (X. 23-án), melyben kérik, hogy a csehszlovákiai nemzetiségekről szóló alkotmánytörvényt a föderációról szóló alkotmánytörvénnyel együtt és egyidőben tárgyalja meg és hagyja jóvá a Nemzetgyűlés. Végül is a Nemzetgyűlés X. 27-i ülésén elfogadta a föderációról és a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvényt. A törvénytervezet és a Nemzetgyűlés bizottságai által módosított és a Nemzetgyűlés által elfogadott törvényszöveg között eltérés van, 489 A Pravda Nové postavenie národností (A nemzetiségek új helyzete) című cikkéről, ill. Viliam Plevzának a Nové s/ovoban megjelent Nad zákonom o národnostiach (A nemzetiségekről szóló törvényről) című írásáról van szó. 490 A Hlas ľudu cikkének címe: Zákon o národnostiach či politické amatérstvo? (Törvény a nemzetiségekről vagy politikai amatőrizmus?) 399
