Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
a) egy legközelebbi, arra megfelelő alkalommal magas szinten kinyilatkoztatni, hogy pártunk és kormányunk a különböző országokban élő nemzetiségek helyzetének rendezését mindig az illető ország belső ügyének tekintette és ezt az elvet vallja továbbra is; b) a közeljövőben meglátogatnám Biľak elvtársat, a SZLKP KB első titkárát és (saját nevemben) aggodalmamat fejezném ki, nem fognak-e az utóbbi időben észlelt magyarellenes megnyilvánulások egy olyan egészségtelen, feszült légkör kialakulásához vezetni, amelyek kölcsönös nehézségeket, problémákat okozhatnak pártjainknak és kormányainknak az országaink, népeink közötti barátság elmélyítésére irányuló törekvéseinkben. A helyzet további, aggasztó romlása esetén - természetesen csak előzetes központi jóváhagyás, illetve meghatalmazás alapján - eljárásomat pártunk nevében ismételhetném meg. Sztankó főkonzul LH.: Jelentésem elkészülése után jelent meg a hír, hogy április 30-án Bratislavában felelős szlovák párt- és állami vezetők (SZLKP KB titkára, kerületi pártbizottságok titkárai, Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, az oktatásügyi megbízott helyettese), valamint a magyar és ukrán nemzetiségek szervezeteinek (Csemadok, UDKSZ) vezető képviselői közös tanácskozáson tárgyalták meg a magyar és ukrán nemzetiség által felvetett követeléseket, javaslatokat. A tanácskozásról kiadott részletes közlemény arra mutat, hogy azon megfontolt józansággal, szubjektív indulatok nélkül tárgyalták a kérdést. A tanácskozás résztvevői - a közlemény alapján - reálisnak és jogosnak tartják a nemzetiségek által felvetett problémákat és azokat a CSKP akcióprogramjában lefektetett elvek szerint (amelyek, mint előző jelentésemben utaltam rá, lényegében tartalmazzák az összes alapvető követeléseket) javasolják rendezni. A tanácskozás javasolta, hogy SZLKP KB mellett hozzanak létre a szlovák nemzet és a magyar, valamint ukrán nemzetiség képviselőiből egy nemzetiségi bizottságot, továbbá, hogy a nemzetiségi területek kommunista képviselőinek részvételével rendezzenek egy országos szemináriumot a nemzetiségi problémák megvitatására. A tanácskozásról kiadott közlemény tartalma és objektív, nyugodt hangneme minden bizonnyal enyhíteni fogja azt a feszült légkört és hangulatot, amely az utóbbi hetekben alakult ki mind a szlovák, mind a magyar lakosság körében. Sajnos, a felszított, indulatokat már nehezebb lecsillapítani, könnyebb és hasznosabb lett volna ilyen tanácskozással korábban elejét venni a feszültségek kialakulásának. Azt is meg kell jegyezni, hogy a szlovák lapok közül ezt a közleményt is csak a Pravda közölte teljes terjedelmében, a többi lap közül egy-kettő csak megemlítette, hogy volt egy ilyen tanácskozás. Végül figyelemreméltó, hogy május 1-jén egész Bratislavában nem lehetett Új Szót kapni (ez a szám hozta a közleményt). Bratislava, 1968. május 2. Sztankó főkonzul MOL, KÛM-TÜK, 1968-Csehszlovákia, 24. d., 001609/3-1968, gépelt, a szerző által aláírt tisztázat 388
