Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
tának lehetőségét az általuk lakott területre korlátozták, az arányos helyett a „megfelelő" képviselethez való jogukat rögzítették, amit ráadásul a végrehajtó szervek mellőzésével a választott szervekre szűkítettek. A beavatkozás annyira váratlan volt, hogy a sajtóban először az eredeti, még módosítatlan szöveg jelent meg, s a lapok csupán több mint egy hét elteltével közölték a módosított végleges változatot.46 Kedvezőtlen volt a nemzetiségek számára az alkotmánytörvény 5. cikkelyének megfogalmazása is, amely az általuk szorgalmazott nemzetiségi szervek helyett a „nemzetiségi jogok érvényesítését biztosító szervek” létrehozásáról szóló törvényeket helyezett kilátásba. Az említett szervek ráadásul csupán a cseh, illetve a szlovák nemzeti szervek mellett jöhettek létre, szövetségi szinten nem számoltak a létrehozásukkal. Szlovákiában 1968 októberében alakult meg az SZNT Nemzetiségi Bizottsága. A Fábry István által vezetett testület azonban nem volt nemzetiségi képviseleti szervnek tekinthető, mivel tagjai között a nemzetiségi képviselők mellett szlovákok is voltak, s jogállása is a többi parlamenti bizottságéhoz volt hasonló. Ezzel párhuzamosan létrejött az SZNT Elnökségének Tolvaj Bertalan által irányított Nemzetiségi Titkársága is, amely a szlovák kormány megalakulása után a kormányhivatal nemzetiségi főosztályává alakult át. Valójában ez sem volt nemzetiségi végrehajtó szerv, nem volt azonos a nemzetiségek által kezdeményezett nemzetiségi államtitkársággal, s csupán afféle tanácsadó és javaslattevő szervként működött.47 A szlovák parlament egyik alelnökévé 1968. december 29-én Szabó Rezsőt választották, a föderációs alkotmánytörvény alapján 1969. január 1-jén létrejött Szlovák Szocialista Köztársaság kormányában pedig Dobos László személyében magyar nemzetiségű miniszter kapott helyet. Ez a korábbi ígéretekhez képest, miszerint a szlovák kormánynak egy magyar alelnöke és két magyar minisztere lesz,48 szintén szerényebb eredménynek számított. Dobos Lászlót, mivel nemzetiségi minisztérium sem létesült, hivatalosan nem is tekintették nemzetiségi miniszternek, s csupán az 1969. február 14-i 25. sz. kormányhatározat bízta őt meg a nemzetiségi ügyek intézésével. Dobost 1969. április 8-án egyúttal kinevezték a szlovák kormány Nemzetiségi Tanácsának elnökévé is, a magyar, ukrán és szlovák tagokból álló testület azonban szintén nem volt azonos a Csemadok által kért nemzetiségi (nemzeti) tanáccsal, hanem a kormány nemzetiségi ügyekben illetékes tanácsadó szerveként jött létre.49 A megcsonkított nemzetiségi alkotmánytörvény és a meglehetősen korlátozott jogkörű ún. nemzetiségi szervek, bár a korábbiakhoz képest kétségtelenül előrelépést jelentettek, a nemzetiségek körében csalódást okoztak. A Csemadok vezetésében 1968-1969 fordulóján ennek ellenére továbbra is élt még a remény, hogy - elsősorban a nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtási törvényeinek megalkotása, s az alkotmánytörvényből kimaradt tételeknek a végrehajtási törvényekbe való belefoglalása útján 46 Lásd az Új Szó 1968. október 29-i és 1968. november 7-i számát. 47 Új Szó, 1968. október 5. Az SZNT nemzetiségi bizottságának és titkárságának felépítése és hatásköre, 2. p. 48 Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban: MÓL), Külügyminisztérium TŰK iratai (a továbbiakban: KÜM-TÜK), 1968-Csehszlovákia, 24. d., 001609/10-1968, Magyar nemzetiségi kérdés újabb fejleményei; uott., KÜM-TÜK, 1969-Csehszlovákia, 31. d. 00459-1969, A nemzetiségekről szóló törvény realizálása Szlovákiában. 49 Vö. Gyönyör József: Hogy is állunk a nemzetiségi képviselettel? Hét, 1969. április 27. 9. p. 34
