Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
mos bírálat érte a szövetség másfél évtizede gyakorlatilag változatlan összetételű vezetőségének a kádereit, sürgetve egyúttal a Csemadok tevékenységének megújulását és a csehszlovákiai magyarság kisebbségi problémáinak megoldásában való aktívabb részvételét.30 A prágai tavasz szabadabb politikai légköre már azt is lehetővé tette, hogy a járási és helyi szervezetek állásfoglalásai nyíltan megfogalmazzák azt a kívánságot, hogy a Csemadok váljon a csehszlovákiai magyarság érdekvédelmi szervezetévé. A szövetség megújulását sürgető igények legmarkánsabban a Csemadok Kassai Járási Bizottságának állásfoglalásában jutottak kifejezésre. Az Őszinte szóval címet kapott, s 1968. március végén nyílt levél formájában a Csemadok valamennyi járási szervéhez eljuttatott állásfoglalás keményen bírálta a Csemadok küldetésének tisztázatlanságát, vezető tisztségviselőinek passzivitását és a csehszlovákiai magyarságot kompromittáló tevékenységét. Név szerint sürgette többek között Lőrincz Gyula, Fábry István, Kosztanko Antal, Egri Viktor, Szabó Béla, Sziegl Ferenc és Krocsány Dezső távozását a szövetség éléről, mivel személyük gátolja annak megújhodását. A kassai állásfoglalás leginkább Lőrincz Gyulát bírálta, akinek mindenekelőtt azt rótta fel, hogy a múltban több ízben is a kommunista pártot jelölte meg a csehszlovákiai magyarság egyetlen érdekvédelmi szervezeteként. A Csemadok megújhodásának előmozdítása érdekében végül a szövetség rendkívüli országos közgyűlésének összehívását, új programjának és szervezeti szabályzatának kidolgozását és új vezetőség választását javasolta.31 A Csemadokon belüli tisztújításra a szövetség Központi Bizottságának 1968. június 8-9-i dunaszerdahelyi ülésén került sor. Lőrincz Gyula a KB-hez intézett levelében már május 10-én felmentését kérte elnöki tisztsége alól, amit hivatalosan az Új Szó főszerkesztőjévé való kinevezésével32 indokolt, elhatározásában azonban nyilvánvalóan nem elhanyagolható szerepet játszottak a személyét ért támadások, valamint az a tény, hogy a szövetség élén annak megalakulása, 1949 óta álló Lőrincz nem lelkesedett a Csemadok érdekvédelmi szerepvállalásáért. A dunaszerdahelyi KB-ülésen a Csemadok fennállása óta első ízben került sor érdemi személycserékre a szövetség csúcsvezetésében. Éles vitát követő titkos szavazás eredményeként leváltották az Elnökség több tagját, többek között Egri Viktort, Fábry Istvánt, Kosztanko Antalt, Krivošík Istvánt, Krocsány Dezsőt, Szabó Bélát és Sziegl Ferencet, s új, jobbára reformpárti Elnökséget választottak. A szervezet új elnökévé Dobos László írót, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét, vezető titkárává ismét Szabó Rezsőt, titkárává újból Varga Jánost választották; az elnöki tisztségéről lemondott Lőrincz díszelnök lett. A KB kiállt a demokratizálási folyamat, illetve saját márciusi állásfoglalása mellett, visszautasította a különböző fórumokon a Csemadokot ért vádakat, 1968 novemberére összehívta a szövetség rendkívüli közgyűlését, a Csemadokból az utóbbi 20 évben kizártak panaszának megvizsgálása céljából pedig rehabilitációs bizottságot hozott létre. A dunaszerdahelyi KB-ülés sajátossága volt, hogy azon az új Elnökség megválasz30 FKI, Csemadok irattára, 0K-V-6. A Csemadok IX. országos közgyűlésének jegyzőkönyve. 31 FKI, Csemadok irattára, E-XII-295/2. A Csemadok KB szervezési osztályának véleménye az „Őszinte szó” értékelésével kapcsolatban. 32 Az SZLKP KB Elnöksége 1968. május 3-án nevezte ki Lőrincz Gyulát az Új Szó főszerkesztőjévé, azt követően, hogy a lap szerkesztősége a korábbi főszerkesztővel, a dogmatikus kommunista Dénes Ferenccel megtagadta az együttműködést. (SNA, ÚV KSS, k. 1204, Zápis z 9. schôdze Predsedníctva ÚV KSS, 3. 5. 1968.) 28
