Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARSÁG A REFORMFOLYAMATBAN ÉS A NORMALIZÁCIÓ ELSŐ ÉVEIBEN (Eseménytörténeti összefoglalás) Csehszlovákiában 1968 kora tavaszára állt elő olyan helyzet, amely a társadalom és a politikai rendszer megújhodásának, demokratizálásának, ezen belül pedig a nemzetiségi kérdés modellértékű rendezésének lehetőségét hordozta magában. Az 1968 januárjában kezdődött reformfolyamat gyökerei ugyanakkor még a hatvanas évek első felébe nyúlnak vissza, amikor a koncepciós perek elítéltjeinek szabadon bocsátása, majd rehabilitálása, a cseh-szlovák viszonyban meglévő feszültségek és a csehszlovák gazdaság egyre mélyülő válsága felvetették a gazdasági és politikai élet megreformálásának szükségességét. Az egyik legégetőbb megoldásra váró feladat a cseh-szlovák viszony újrarendezésének szükségessége volt, a szlovák emancipációs törekvések kapcsán azonban törvényszerűen felmerült a szlovák-magyar kapcsolatok, illetve az 1945-1948 között jogfosztott szlovákiai magyarság helyzete megnyugtató rendezésének igénye is. A legfelsőbb pártvezetés mellett már Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) XIII. kongresszusának előkészületei során létrejött egy interdiszciplináris bizottság, amely feladatul kapta, hogy dolgozza ki az új nemzetiségi politika alapelveit. A nyilvánosság kizárásával végzett munkája során a bizottság több javaslatot is megfogalmazott. Javaslatai között szerepelt többek között a nemzetiségek államalkotó elemként való elismerése, kollektív jogokban részesítése, saját érdekképviseleti szerveik létrehozásának lehetővé tétele és egy nemzetiségi törvény megalkotása. A javaslatok azonban a tervekkel ellentétben nem kerültek az 1966 júniusában megtartott XIII. pártkongresszus elé, s bár a legfelsőbb pártszervek időnként továbbra is napirendre tűzték a kérdést, megvalósításuk lehetősége - a cseh-szlovák államjogi viszony újrarendezésének kérdéséhez hasonlóan - csupán az 1968-as prágai tavasz idején került kézzelfogható közelségbe.13 Az évek óta várt érdemi reformok útjából 1968 januárjában, Antonín Novotnýnak a kommunista párt éléről való távozásával hárultak el az akadályok. A CSKP Központi Bizottságának január 3—5-i ülése, amelyen a pártvezetésen belüli reformerek elérték Novotný felmentését és Alexander Dubček első titkárrá választását, amellett hogy határozatot hozott a párt- és közélet demokratizálásának megvalósításáról és a párt akcióprogramjának kidolgozásáról, kimondta az új nemzetiségi politika alapelvei kidolgozásá13 Zvara, Juraj: A magyar dolgozók részvétele... i. m. 263-264. p.; Zvara, Juraj: Maďarská menšina na Slovensku po roku 1945. Bratislava, Nakladateľstvo Epocha, 1969, 185-186. p.; Kiss József: A szlovákiai magyar kisebbség... i. m. 103-105. p. 23
