Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
64 Pozsony, 1968. szeptember 8. Mács József írása a Hét című hetilapban, amely felveti a szlovákiai magyar kommunisták országos értekezlete összehívásának és a kommunista párton belüli magyar szekció megalakításának lehetőségét. NEMZETEINK ÉS NEMZETISÉGEINK EGYSÉGÉBEN AZ ERŐ! Az utóbbi hetekben gyorsan követték egymást az események. Prágában rendkívüli pártkongresszus, Szlovákiában valamivel később szintén. Ez utóbbi különösen azért volt jelentős, mert munkájában Dr., Gustáv Husák miniszterelnök-helyettes, a Svoboda elnök vezette kormányküldöttség tagja, a moszkvai tanácskozás résztvevője, a moszkvai egyezmény szövegének egyik előkészítője és jóváhagyója is részt vett! Gustáv Husák kétszer is felszólalt a pozsonyi pártkongresszuson és meggyőző erővel ecsetelte a helyzetet, mindazt, ami országunkban az utóbbi hetekben történt. A reális tényből indult ki, ennek figyelembevételével vázolta a ránk háruló feladatokat. A moszkvai egyezményt olyan lehetőségnek tekintette, amely az egyedüli és egyetlen reális út bonyolult feladataink megoldásához. A CSEMADOK Központi Bizottsága egyetért a moszkvai egyezmény szövegével, ilyen értelmű állásfoglalását295 a sajtó közölte is: kész segítséget nyújtani Csehszlovákia Kommunista Partjának a helyzet konszolidálásához. Az egyezménynek különösen az a része tölt el bennünket megnyugvással, amely elismeri, méltányolja a CSKP akcióprogramját. Ez azt jelenti, hogy további erőfeszítéseket tehetünk közéletünk demokratizálására, folytatjuk azt a nemes és hasznos munkát, amelyet januárban megkezdtünk. Kevésbé megnyugtató, hogy a legválságosabb napokban, amikor a csehszlovákiai magyarság egy emberként állt ki legális szerveink mellett és a rendkívül súlyos helyzetben is kinyilvánította ragaszkodását hazájához, a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz, a párt XIV. rendkívüli kongresszusán egyetlen magyar nemzetiségű kommunistát sem választottak be a prágai központi bizottságba. Pártunk legmagasabb fórumán a mi határozott magatartásunknak egyáltalán nem volt visszhangja. Úgy jelöltek és úgy választottak a Központi Bizottságba, mintha a magyar nemzetiséget alkotó hatszázezer magyarról teljesen megfeledkeztek volna. Még ennél is nyugtalanítóbb, hogy a zavartalanabb körülmények között megtartott szlovákiai pártkongresszuson sem igen alakultak számunkra kedvezőbben a dolgok, négy magyar nemzetiségű kommunistát választottak a Központi Bizottságba, holott a lakosság számaránya szerint tizennégyet kellett volna választani. Joggal vethetjük fel tehát úgy a kérdést, hogy vajon Csehszlovákia Kommunista Pártja, vagy Szlovákia Kommunista Pártja csak a két egyenjogú nemzet pártja-e? Ha igen, akkor hol tömörüljenek a magyar kommunisták, hol és hogyan vegyék ki részüket a konszolidációs munkából, ha Szlovákia Kommunista Pártjában ezt nem tehetik? Nem érthetünk egyet azzal, hogy csak négy magyar nemzetiségű kommunista került be az új Központi Bizottságba, nem érthetünk egyet azzal, hogy pártunk elnökségébe és titkárságába egyetlen magyar kommunistát sem jelöl-295 Lásd az 58. sz. dokumentumot. 194
