Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

nik, a kommunista párt, a Nemzeti Front és azon állami és nemzeti intézmények erejével, melyekkel rendelkezünk. És ez nemcsak a mi jámbor óhajunk. A moszkvai megbeszéléseken hangsúlyozták, sem a szovjet, sem más elvtársak nem kívánnak belügyeinkbe beavatkozni, nem akarják a személyi kultusz idejének visszatérését, nem kívánnak olyan erőket támogatni, akik a Novotný-rendszer visszatérését szeretnék. A csehszlovák nép, valamennyi nemzet és nemzetiség - maga fogja keresni a járható utat és alakítja ki belső rendszerét.

Ezt különösen ma kell hangsúlyoznunk, amikor az öt szövetséges állam nagy létszámú haderői itt vannak, s természetesen ma még befolyásolják viszonyaink alakulását s bizonyos mértékben korlátozzák politikai munkánkat. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, hogy nem mondtunk le távlati terveinkről és folytatni kívánjuk azt, ami a január utáni politikában jó és helyes volt. ígéretet kaptunk arra, hogy e téren semmi akadályt nem gördítenek utunkba. Azért hangsúlyozom ezt ma, amikor az emberek lelkét még fájdalom tölti el és gondolkodásukat is megzavarták a történtek, hogy előre nézzünk, lássuk a távlatokat, s a reményt, hogy elhagyják országunkat az idegen csapatok, helyzetünk megnyugszik s mi magunk leszünk úrrá az esetleges jobboldali veszély felett. Állami szuverenitásunk felújulásával népünk, a csehek, szlovákok, magyarok, ukránok - egyszóval mindazok, akik itt élnek ismét szabadon, demokratikusan döntenek arról, hogyan éljünk ebben az országban. A korlátozások, melyekről szóltam, megvannak. Elsősorban a sajtó, a rádió és a televízió kapcsán érezhetjük. Mi Szlovákiában olyan utat választottunk, hogy lehetővé tettük valamennyi folyóirat megjelenését. Kértük az újságírókat és a szerkesztőségeket, a főszerkesztőket, értsék meg ezen korlátozások elkerülhetetlenségét és saját maguk akadályozzák meg, hogy ne legyen a sajtóban szovjetellenes, vagy más antikommunista propaganda. Mert nem akarunk cenzúrát bevezetni.

Elmondhatjuk, mind a szlovák, mind a magyar szerkesztőknél, valamennyi elvtársnál megértésre találtunk. Kétségtelen, hogy nehéz dolog az újságíró munkáját korlátozni. Tegnap délután, a Szlovák írószövetség vezetőségében - a Kultúrny živottal összefüggésben - vitattuk meg ezeket a kérdéseket. Azért említem meg ezeket a dolgokat itt is, hogy kérjem az elvtársakat, akik a sajtóban dolgoznak, értsék meg a helyzetet, s tartsák be azokat a pontokat, melyekre ígéretet tettünk. Mert ha ez az út járhatatlannak bizonyul, akarva, akaratlanul a cenzúrához kell folyamodnunk, hogy biztosítsuk a moszkvai megegyezés betartását, a gyors konszolidáció lehetőségét, azt, hogy az idegen katonaság elhagyhassa országunkat.

Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Szlovákia Kommunista Pártjának akcióprogramját az élet mindén területén, amint arra lehetőség nyílik, realizálni akarjuk. A gazdaságirányításban, a gazdaság felújítása területén valóra kell váltanunk elképzeléseinket. Ezeket már részben kidolgozták, vagy kidolgozásuk folyamatban van. Ugyanez vonatkozik a nemzeti bizottságokra, azok átépítésére, hogy valóban a nép igazán demokratikus szerveivé váljanak. Mind a pártélet, mind az ország élete szempontjából folytatni fogjuk a demokratikus elvek érvényesítését.

Az akcióprogramban foglalt elvek megvalósításához tartozik természetesen a nemzetiségi kérdés megoldása. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága - amint azt önök is tudják - néhány nappal ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Jóváhagyta azokat az alapelveket, amelyek lehetővé teszik államunk föderatív átépítését. És ezzel egyidejűleg jóváhagyta azt az álláspontot is, melynek alapján az államjogi kérdéssel együtt, ez év október 28-án alkotmányban kell biztosítani a nemzeti kisebbségek hely189