Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 91 31 Ungvár, 1922. január 16. Járass Gyula cikke az Ungváron megjelenő Ruszinszkói Magyar Hírlapban a ruszinszkói római katolikus autonómia szükségességéről. Podkarpatszka Ruszt jellemző rendezetlen közállapotok erősen éreztetik hatásukat a katolikus" egyházi és hitélet terén is. A Saint-Gcrmain-cn-Layc-i s a trianoni békeszerződések által Ruszinszkó területét autonómnak nyilvánították és Csehszlovákia kiegészitő részeként az újonnan létesült állam souvcrcnitása alá helyezték. Ruszinszkónak és Ung megyének Szlovcnszkóba kebelezett nagy részének katolikusai a régi egyházi beosztás alapján ma is változatlanul a szatmári püspökség fennhatósága alá tartoznak, azonban sajnos inkább csak formailag, elvileg, mert egyházi, iskolai és alapítványi ügyeiknek célirányos vezetése a püspökség részéről gyakran cl sem hárítható akadályokba ütközik. Ezen helyzet további fenntartása határozottan ártalmára van az itteni katolikusoknak. Ung, Ugocsa, Bcrcg és Máramaros megyék Ruszinszkóban levő katolikusságának számát megközelítőleg 50-60 ezerre teszem, felettük a lclkipásztorkodást 46 lelkész végzi s ez a nagy számú hívő ma mondhatni, hogy egyházfő, püspök nélkül van, mert a püspök nem érintkezhetik akadálytalanul papjaival és híveivel s egyházfejedelmi jogait csak a ’Civilní Správa’ egyházi referátusa közvetítése útján gyakorolhatja. A szatmári püspökség székhelye a román királyság területén van s a szatmári püspöknek jurisdictioja három szuverén és egy autonóm állam területére terjed ki, nevezetesen Romániára, Magyarországra, Csehszlovákiára és Ruszinszkóra. Különösen politikailag mozgalmasabb időkben püspöki jurisdictio csak előzetes hosszas diplomáciai tárgyalások során kiküszöbölhető akadályok legyőzése után gyakorolható, ugyannyira, hogy a lelkészek gyakran a lcghalaszthatatlanabb hivatali dolgaikat sem képesek a püspökséggel közölni. Ezen hiányoknak gyökerében való megszüntetése, a fejlettebb egyházi élet után való vágyakozásunk, a szunnyadó hitélet fellendítése, a vallási kérdéseknek nagyobb körökre kiható eleven, intenzivebb megvitatása minden elfogulatlan előtt szükségessé teszik, hogy keressünk már mielőbb valamely kivezető helyes utat, alkalmas megoldást a mostani számtalan szempontból tarthatatlan, sőt káros helyzet szanálására. A megoldásnak útját elsősorban az idcszakadt katolikusság autonómiájában találjuk meg, amely pillérül szolgálna azután a további egyházi fejlődésre is, amely legfőbbképp alkalmas módot nyújtana arra, hogy a hívek is részt vehessenek az egyház szervezeti és adminisztrációs ügyeiben. II Római katolikus.
