Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
626 Fedinec Csilla 190 [1944? Budapest?] A munkácsi eseményeket (zsidó üldözést) bemutató részlet R. Vozáry Aladár így történt! című naplóírásából. [...] Munkács, [1944] április I. Tegnap végre hazaindulhattam [Budapestről], Amint a vasútállomásról lakásom felé tartok, látom: a zsidók bal mellén egy kb. 10 cm átmérőjű sárga folt, üzletükön pedig nagy sárga csillag éktelenkedik! Éppen Munkácson, a cselt megszállás alatti legmagyarabb városban, megelőzték ebben az egész országot! A sváb Fehér Géza tábornok már március 23-án kiadta a rendeletét a sárga folt viselésére és a zsidó üzleteknek ilyen módon való megkülönböztető megjelölésére! A zsidóktól azonnali hatállyal elvétette a rádiót és a telefont. Kimondotta, hogy zsidónak tekintendő az is, akinek házastársa zsidó származású. (így egyelőre én is zsidónak minősültem. Csak a rendőrkapitány normális és magyar, emberi gondolkodásának köszönhetem, hogy nem kellett felvarrnom a sárga foltot, hogy telefonomat és rádiómat nem vették cl.) Fehér-Wcis úrnak semmi joga, semmi megbízatása nem volt e rendelkezések kiadására. Gyorsan hire terjedt annak, hogy hazajöttem. Sokan nem köszönnek, kikerülnek az utcán, hiszen már nem vagyok az, aki voltam. Akik március 18-án még hajlongtak előttem, akik március 15-i munkácsi beszédem alkalmával oly lelkesen tapsoltak: nem akarnak észrevenni. Családom helyzete rosszabb, mint a zsidóké. Se zsidók és most már - szerintük magyarok se vagyunk. Feleségemet ki sem engedem az utcára, ne lássa és ne érezze közvetlenül azt, ami ott ma történik. [...] Húsvét másodnapja van. [...] Mint [parlamenti] képviselő, írok Sztójaynak, Jarossnak. Lefestem a szörnyű állapotot. Tiltakozom, emberi bánásmódot kérek. Választ nem kapok leveleimre. [■■•] Csak egyetlen kis magyar faluról tudok, amely megőrizte a magyar becsületet Fomos! Három zsidó család volt a faluban. Nem is szerelték őket, mert túlságosan uralták a falut. Előbb a városba hurcolták, majd Németországba deportálták őket. De még hónapok után is érintetlen volt ezekben a fornosi zsidó házakban minden. Egy tű se hiányzott onnan. Elén Orosz András bíróval, a falu népe őrizte a három házat. Nem akadt ember ebben a kis kálvinista faluban, aki bemerészkedett volna oda, hogy elvigyen valamit. Azt mondták, nem leltet áldás azon, amit így szerez az ember. [...] május 17. Szöknöm kellett onnan, ahol születtem, ahol éltem, ahol a temetőben szüleim leste porlik, Munkácsról, amelyért egész életemet adtam! A mellékutcákban hajtatunk ki a városból. Lopva, meghúzódva ülünk a gépkocsiban [feleségemmel], hogy ne lássanak a korai járókelők.
