Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
606 Fedinec Csilla magyar állam területéhez visszacsatolt kárpátaljai részén. Az általános indoklás már a: országhoz visszatért északkeleti területről beszél, amelyet Kárpátaljának neveztünk cl, majd később magyarázatát adja annak is, miért nyerhette ez a terület, amelynek eddig sem földrajzi, sem közigazgatási neve nem volt, a Kárpátalja elnevezést. Az indoklás által kiemelt lényeges körülmény, hogy t. i. itt egészen új elnevezéssel állunk szemben, nem tűnik ki azonban a javaslat rendelkező részéből (annak bevezetéséből és I. ij-ából), amelynek tehát szabatosan nem az ország visszacsatolt kárpátaljai részéről, vagy kárpátaljai területekről, hanem - az indoklással egyező szóhasználattal - szintén az országhoz visszacsatolt északkeleti területről kellene beszélnie. Nem szabatos a 2. §-nak az a kifejezése sem, amely szerint a törvényhozás „Ungvár törvényhatósági jogú várost a Kárpátaljai Vajdasághoz csatolja". (Csak mellékesen említjük meg, hogy a 2. § az újabb szóhasználatnak megfelelően, törvényhatósági jogú városról, a 15. íj pedig a régi terminológia szerint törvényhatósági joggal felruházott városról beszél.) Egy várost ugyanis csak akkor lehet valamilyen kormányzati, vagy közigazgatási egységhez csatolni, ha ez az utóbbi már fennáll s területe meg van határozva. Korábban csak ennek a szervezés alatt álló egységnek a határait lehel úgy megvonni, hogy beleessék a szóban levő város is. Ezt teszi a javaslat 3. íj-a. A 2. íj-ból tehát kihagyandók lennének a következő szavak: „a Kárpátaljai Vajdasághoz csatolja és”. Az így megváltozott szöveg szerint a törvényhozás Ungvári „a Kárpátaljai Vajdaság kormányzatának és közigazgatásának központjául jelöli ki". * Ami mármost a javaslat 3. §-ában foglalt határmegvonást illeti, elsősorban sajnálattal nélkülözzük az indoklásból az ide vonatkozó statisztikai és földrajzi adatokat. Az általános indoklás szavai szerint ugyanis az önkormányzat megadásának két alapja, hogy: 1. ezt a területet nagy többségben és zártnak mondható tömbben rutén nép lakja; 2. ez a terület az Alföld rónájától éles vonalban hirtelen elváló magas hegyvidék, amelynek természeti, gazdasági és települési viszonyai így az Alföld síkságától és a mai ország többi részétől különbözők, viszont a területen belül azonosak és egységes jellegűek. Ilyen indoklás mellett nélkülözhetetlenek lennének legalább is a határ-megállapításnál szóba jöhető községekre vonatkozó néprajzi adatok, az indokláshoz csatolt térképet pedig igen előnyösen egészítenék ki a hegyrajzi adatok, sőt a jelenlegi megyebeosztás is, tekintettel arra, hogy a javaslat rendelkezései maguk után vonják ennek megváltoztatását. Annál is inkább érezzük mindezek hiányát, mert a részletes indoklás még arra is rámutat, hogy a javaslat területi elhatárolása nagyjában egyezik az 1938. évi november hó 2-án Bécsbcn hozott döntőbírói határozattal visszatért terület határvonalával. Indokolt tehát az a feltevésünk, hogy a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonít a javaslat ennek az ún. első bécsi vonalnak, holott ez önmagában már alig tekinthető egyébnek mint történelmi emléknek. A bécsi vonal meghúzásának a körülményeiből következik, hogy a felállítandó vajdaság határvonala nagyjából minden esetre egyezni fog azzal, anélkül azonban, hogy ennek az egyezésnek messzebb menő jelentőséget tulajdoníthatnánk, vagy clismcrhctnők külső körülmények befolyását a határvonal megállapítására. Pusztán néprajzi és földrajzi alapon azonban nem látjuk tisztázottnak többek között azt sem, miért kívánja a javaslat a vajdaság területéhez csatolni az Ungvár és a vajdaság tervezett nyugati határa között fekvő községeket?
