Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

567

ségbcn (városban) a nemzeti kisebbség a csehszlovák államalkotó lakosság 20%-át elérte. Ez a csehszlovák alaptörvény egyszerűen kisajátította az 1868. évi XL1V. magyar törvényi, elismerve ezzel ennek kitűnő voltát.

Л nemzetiségek vallásszabadságát, anyanyelvűknek az egyházi igazgatásban való használatát szintén az 1868. évi XLIV. törvény biztosítja.

Л magyar-orosz nép nemzetiségi önkormányzata a vallási, nyelvi és közoktatási ügyekben biztosítva volt már a fentebb hivatkozott magyar törvényekben, most tehát csak arról leltet szó, hogy miként szervezzük meg a ma sokat hangoztatott „ruszin autonómiát” a magyar egységes nemzeti államisággal összeférő keretek közölt mind az autonóm szabályalkotás (kerületi gyűlések), mind az igazgatás tekintetében.

A szabályalkotás (autonóm jogalkotás) tekintetében magyar-orosz (ruszin) autonóm gyűlés (szejrn) választandó Ungvár székhellyel. Aktiv és passzív választójoguk csak magyar-orosz nemzetiségű honpolgároknak van. E szabályalkotó gyűlés hatáskörébe tartoznak a magyar-orosz nép nyelvi, vallási és közoktatási ügyei (óvodák, elemi, közép- és szakiskolák), esetleg olyan egyéb ügyek is, melyeket a magyar országgyűlés a hatáskörébe utal).

A vármegyék, melyekben a magyar-orosz nép lakik, megőrzik történeti alkotmányos, autonóm függetlenségüket s a törvényhatósági, városi, községi képviseletekben és tisztikarban a magyar-orosz népnek igazságos részvétele biztosítandó.

A járási képviselőtestület Magyarországon is megszervezendő, hiszen ezt kívánja a járások mint a megyei szervezel oly fontos alkatrészeinek fejlődése és a járási közigazgatás ellenőrzése is.

A magyar-orosz autonóm kormányzat tekintetében a magyar miniszterelnökségben, a belügyi, vallás- és közoktatásügyi minisztériumokban külön magyar-orosz (ruszin) osztályok szervezendök. Külön tárca nélküli magyar-orosz minisztérium felállítására egyáltalában nincs szükség, ellenben Ungváron a magyar-orosz autonóm ügyek (vallás, nyelv és közoktatás) intézésére afféle kerület hatóság létesítendő, élén kerületi főnökkel (oroszul: upravitely), aki a miniszterelnökségnek van közvetlenül alárendelve, miniszteri tanácsosi rangban s mellé megfelelő számú hivatalnoki kar rendelendő.

A csehek alatt szervezett járási tanfelügyelőségek megszüntetendők, ellenben a megyei tanfclügyclöségckbcn magyar-orosz osztály szervezendő.

A közigazgatási járásokban a főszolgabíróságok kebelében magyar-orosz osztály létesítendő mint a magyar-orosz autonóm ügyekben első fokú hatóság. Másodfokú hatóság a magyar-orosz önkormányzati ügyekben az ungvári magyar-orosz kerületi főnökség lenne, harmadfokon pedig az illetékes minisztériumok.

A bcligazgatás és igazságszolgáltatás (királyi bíróságok) nem tartozhatnak a magyar-orosz autonóm ügyek körébe, helyesebben a magyar-orosz önkormányzat jogkörébe, hiszen a bcligazgatás részben állami, részben megyei, járási, községi (városi) autonóm ügy.

Az igazságszolgáltatás magyar állami ügy, azonban mind a bcligazgatás, mind az igazságszolgáltatás körében a nemzetiségek anyanyclvénck használata az alkotmányos korlátok között biztosítandó, amint egyébként az 1868. évi XLIV. törvényben már biztosítva is van.

A fentiekben kifejtett nézeteim összhangban vannak a magyar-orosz nép józan magyarhű többségének gondolkodásával, amelynek alapját a magyar állam nemzeti egységének megőrzése és biztosítása s ebben a nemzeti kisebbségek nyelvi és fa-