Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
564 Fedinec Csilla kormány, nem törődve azzal, hogy az Ung folyótól nyugatra cső földön, pl. Zemplénben a magyar-oroszok és törzsökös-magyarok képezik a lakosság többségét, nem pedig a szlovákok. Az Ung folyótól keletre cső magyar-orosz lakta területen az „ukránosítás” fő támaszai voltak a cseh kormánypénzen fenntartott Volosin-párt, a cseh szociáldemokrata és kommunista pártok. Ezek kezdték először nevezni a magyar-orosz népet „ruszin-ukrán"-nak, vagy egyszerűen „ukrán”-nak, „kárpáti ukrán”-nak azzal a néprajzi és történeti tévedéssel, hogy a magyar-orosz nép nem orosz, hanem „ukrán”. Л cschcsítő és ukránosító politikai csoportok a magyar-orosz népnek öntudatos és a magyarsághoz mindig hű többségét, mely az általam 1919. december végén alapított pártban a „Kárpátaljai Földműves Szövctség’’-Ьсп a magyar szövetkezett pártokkal (Szüllö [Géza], Szentiványi [József], dr. Korláth [Endre]) egyetértve dolgozott, állandóan támadták, „magyarónnak", magyarbarátnak nevezték és a csehszlovák állam ellenségének tekintették. A magyar sajtóban ma divatossá vált „Ruszinszkó” szó, mely eredeti, gyökeres csch-szlovák szó s mint ilyen ismeretlen az orosz nyelvben. Ezért ennek használata a magyar sajtóban téves, nem kívánatos, a magyar-orosz nép szempontjából pedig sértő. Megjegyzem, hogy a magyar-orosz népnek az a nyelvjárása, mellyel főleg Bereg megye Munkácsi, Latorcai és llosvai járásaiban találkozunk, fehérorosz nyelvjárás s azoknak a fehéroroszoknak a nyelve, akik Korjatovics Tódor litvánorosz herceggel telepedtek le ide a XIV. század végén s mostanáig megőrizték nyelvi, faji sajátságaikat, amit az egyetemes orosz nyelvtudomány is igazol. A fehérorosz nép nem kisorosz, nem „ruszin”, még kevésbé „ukrán”. A fentiek számbavételével a hazánkban élő orosz népet leghelyesebb „magyarorosz”-nak nevezni, ami magyar állami szempontból is kívánatos. A magyar-orosz népi önkormányzat (autonómia) rövid vázlata az 1918-1938.években Vessünk rövid pillantást a világháborút követő 1918. évi forradalmi jelenségekre, melyek felszínre hozták a magyar-oroszok önkormányzatának (autonómiájának) ügyét. Midőn a magyarországi szerbek, románok, nyugati szlovákok a Magyarországtól való elszakadás mellett agitáltak, ugyanakkor 1918. november 9-én összeült Ungváron a magyar-orosz Nemzeti Tanács és kimondotta, hogy a magyar-orosz nép hű marad ősi hazájához, Magyarországhoz s tiltakozik a magyar állam területének bárminő csonkítása ellen, egyúttal pedig kéri a magyar kormányt, adja meg a magyar-orosz népnek a vallási, nyelvi és kulturális önkormányzatot (autonómiát). A magyar-orosz nép delegátusai megismételték ezt a kérelmet a Budapesten 1918. december hó 10-én tartott kongresszusukon, melynek alapján a magyar kormány kiadta 1918. december hó 25-én az ún. X. Néptörvényt a „ruszin nemzet autonómiájáról”. Ennek a néptörvénynek szerzője dr. Jászi Oszkár szociológus volt, aki egyszerűen utánozta Horvát-Szlavónia, Magyarország társországának széleskörű autonómiáját, messze túlfokozva azokat az autonóm jogokat, melyeket a magyar-orosz nép kért. így c hivatkozott X. számú néptörvény a magyar-orosz népet bcligazgatása,
