Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
558 Fedinec Csilla konkrét esetben pedig részletezést nem igénylő olyan szempontok vannak, amelyek - pláne az adott ígéretek után a lehető széles körű autonómiának megadását ajánlják. A bizalomnak alapja és feltétele az adott szó megtartása. Nem szabad, hogy helye legyen a Hobbes Leviathánjában olvasható mondásnak: „A szavak a bölcs emberek játékpénzci. Csak számítanak velük, de a bolondok készpénznek nézik.” Amit Fgan a tisztességes, jó és jó indulatú közigazgatás feltétlen szükségéről és a nemzetiségi érzékenységgel szembeni óvatosságról mond, száz százalékig igazak. Hiszen a közigazgatás az, amelyben és amely által az egyes az államhatalommal leggyakrabban érintkezik az emberi életnek oly számos mezején. Hiába tehát a legjobb törvény, ha annak nem megfelelő a végrehajtása. Amely igazságnak a konkrét esetben szintén különös fontossága van. De közigazgatás, legyen bár a legjobb, és autonómia két külön dolog. A Ruthéntöld vagy a hivatalos magyar elnevezés szerint Kárpátalja-i terület négy megyére kiterjedő terület, amelyben a ruszinok vannak mintegy 63 százalékos többségben, rajtuk kívül más anyanyelvű magyar állampolgárok is vannak a területen. így Bereg megyében 45 százalék, a Beregszászi járásban pedig 76 százalék a magyarok száma (itt csak 10 százalék ruszin van). Az adni szándékolt autonómia nem a ruszinoknak az autonómiája, hanem az egész területen lakó bármily anyanyelvű magyar állampolgároknak az autonómiája. Természetes, hogy az autonómia jótéteményeit főleg a ruszinok fogják élvezni, miután ők alkotják ott a többséget és ezen utóbbi körülménynél fogva az autonómia főleg az ö közreműködésükkel fog működni. Az is magától értetődő, hogy miután területi autonómiáról van szó, a bármily anyanyelvű magyar állampolgároknak az autonómiában teljesen egyenlő jogai vannak. A magyar államot az autonómia megadását illetőleg semmiféle nemzetközi kötelezettség nem köti, mint ahogyan kötötte a volt csehszlovák államot. Teljes szuverén szabadsággal határozhatja meg az adandó autonómia mértékét, sőt ugyan ennél fogva jogilag azt is megtehetné, hogy semmiféle autonómiát nem ad. De ha ad, úgy mindenesetre vannak bizonyos követelmények, amelyeknek meg kell felelni, hogy egyáltalában a „Kárpátalja-i terület” autonómiájáról beszélhessünk. Az autonómia a közfeladatoknak megosztása, tehát hatásköri megosztás az állam és egy részét alkotó, nálánál alsóbbrendű politikai alakzat között. Az állam bizonyos közfeladatoknak megoldását, bizonyos ügyeket átenged az autonómiának úgy, hogy ezekben a jogszabályokat az autonómia állapítja meg erre rendelt szervével (tartományi törvény vagy statútum), ezeket maga által alkotott szerveivel végrehajtja, ez utóbbiak által végrehajtja az országos törvényeket, amennyiben az államnak a magának fenntartott ügyekben saját végrehajtó szervei nem volnának, és végül az autonómiához tartozik a költségeiről való gondoskodás. A „Kárpátalja-i terület” négy megyére terjed ki. Az tehát egészen világosnak látszik, hogy ennek a „tcrülct"-nck az autonómiája hatáskörileg és szervezetileg magasabb rendű kell hogy legyen egy megyének az autonómiájánál. Különben nem volna az állam egy a megyénél nagyobb területi részének az autonómiája, hanem csak a megyei autonómiáknak valamiféle összetársítása. Mondanunk sem kell, hogy az autonómiának megvalósításával a magyar állam túlmegy a békeszerződésben foglalt kisebbségvédelmi rendelkezéseken (54-59. cikkek) ami a Kárpátalja-i területet illeti. Ámbár az autonómia nem mint nemzetiségi, hanem mint területi autonómia terveztetik, lényegileg az mégis a területen lakó nem magyar anyanyelvű magyar állampolgárokat védi. Főleg a ruszin népet, amely he-
