Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 511 még csak fel sem merülhetnek, szerintem csak hasznára lehet úgy ruszinnak, mint magyarnak, de elsősorban magának az országnak, ha e két testvérnép békés együttélésben együttesen kormányoztatik. Ennek előfeltétele természetesen, hogy a rosszindulatú frondcurösködésck mindkét részről kikapcsoltassanak és legfőbbképp az, hogy a határszéli érintkezési területen számbelileg mégis túlsúlyban levő magyar se beszédjében, se gesztusaiban ne sértse a kétségtelen inferioritásában gyanakvóvá vált és természettől fogva félénk és ily behatások iránt túl érzékeny ruszint. Nem szabad például megtörténnie annak, hogy - amint ezt egy néhány hete személyesen végighallgatott párbeszédből tudom a legjelentősebb magyar közigazgatási faktornak egyik bizalmasa a Pcrccscny körüli harcok egészen kis mérvű veszteségét azzal könyvelte cl, hogy: „Szép, szép a lengyel határok elérése!’’, csak az a kár, hogy ismét „idegen érdekek” védelmében folyt a drága magyar vér! Egészen megrökönyödve tett azon kérdésemre, hogy miféle „idegen érdekekről" beszél, az volt a felelet: „hát vajon nem azért kellett 8 magyar honvédnak meghalnia, hogy a ruszin magyar liszttel tölthesse meg a bendöjét?!" Nem fontos, hogy erre mit feleltem, de fontos az, hogy az efféle felfogás, és jelentkezzék az akár csak egyesek meghibbant elméjében, akár az ilyenek által félrevezetett tömegek gondolkodásában, csírájában clfojtassék és kellően megtoroltassék! Igen! Igen! Itt vannak azok a bizonyos „nehézségek”, amelyekre Ortutay barátom véleményem szerint túlzott finomsággal csak célzott. Az ilyen bűnös mentalitással szemben én bizony ostort ragadnék! De hadd elimináljam ennek kapcsán azt az egyetlen vitát is, mely éppen ennél a kérdésnél Ortutay és közöttem felmerült. Szerinte: „A területi autonómia nehézsége abban van, hogy keretei közé beszorít más, tehát a mi esetünkben magyar nemzetiségi polgárokat is, akik természetesen nem nyugodhatnának bele, hogy az autonómia keretein belül kevesebb joguk legyen mint az ott uralkodó „nemzetiségnek"!” Itt engedje meg nekem a pap barátom mint idősebbnek azt a megállapítást, hogy ez téves felfogás! Az általam contcmplált területi autonómia keretében egyik „nemzetiség" sem fog „uralkodni” a másik felett, hanem valamennyi békésen meg fog férni egymás mellett. [...] Miben álljon már most az oly sokat vitatott ruszin „autonómia”?! [...] A ruszin autonómia kereteit én a magam részéről úgy határoznám meg, hogy azok feltétlenül és mindenkivel szemben biztosítsák a nép önrendelkezését: a) minden vallási, nyelvi és kulturális kérdésben, b) minden belpolitikai, illetve közigazgatási kérdésben, c) minden közgazdasági kérdésben. Ezekben a kérdésekben a „ruszin főkormánybiztos” vezetése alatt működő „ruszin kormányzótanács” a maga rendes hivatali szervei útján függetlenül határozna. Ezen határozatai egyik részükben minden felsőbb jóváhagyás nélkül, másik részükben az illetékes szakminiszterek, illetve a m. kir. miniszterelnök jóváhagyása és esetleg a Kormányzó Út Oföméltósága approbálása után, amennyiben nem törvényhozási jóváhagyás alá tartozó ügyről van szó, nyomban végrehajthatókká is válnának. Semmiképpen nincsen joga a „ruszin kormányzótanácsnak” határoznia, de még csak vitát is provokálnia oly kérdésekben, amelyek:
