Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
494 Fedinec Csilla 144 Budapest, 1939. április 5. Bölöny József cikke a Magyar Nemzetben Kárpátalja önkormányzata címmel. A túlnyomórészt ruténlakta Erdős-Kárpátok vidékének vagy újabb és rövidebb elnevezéssel: Kárpátaljának visszacsatolását a Magyar Nemzet az őszi válság első napjai óta sürgette. Az október 9-én közölt cikkében e sorok írója is rámutatott ennek jelentőségére az európai biztonság szempontjából. Bár maga a visszacsatolás csak a napokban vált - legalább is részben - befejezett ténnyé, a miniszterelnök által bejelentett önkormányzat gyakorlati megvalósításának kérdése máris élénk visszhangra talált a közvéleményben. Kétségkívül hálátlan feladat addig érdemben foglalkozni olyan kérdéssel, amely nem oldható meg tisztán elméleti alapon, amíg nem ismeretesek azok a körülmények, melyekkel a gyakorlati rendezésnek feltétlenül számolnia kell. Minthogy azonban az önkormányzat kérdését a nyilvánosság már megoldási tervezetek alakjában is tárgyalja, nem lenne helyes elzárkózni az alapvető szempontok tisztázása elől, bármilyen bizalomra is jogosít bennünket a megoldást irányító felelős tényező kivételes tudása, történelmi s közjogi érzéke a helyes út megválasztása tekintetében. Senki sem vonhatja kétségbe a legutóbb rutén részről kifejezésre juttatott tétel igazságát: előbb jöjjön a kenyér, azután jöhet az autonómia. Két irányban világít ez rá a követendő útra: 1. Az önkormányzat életbe léptetése nincsen naphoz kötve. A legsürgősebb feladat az ínség enyhítése, munkaalkalmak teremtése, a népegészségügy elemi követelményeinek gyakorlati megvalósítása. Ezután - esetleg ezzel párhuzamosan - kerülhet sor az önkormányzati rendszer alapos és szakszerű kidolgozására. Óvakodjunk attól, hogy ismét azt a felületes, komoly előkészítést nélkülöző törvényalkotási eljárást kövessük, melynek az utóbbi időben, sajnos, számos példáját láthattuk. Még a tényleg fennforgó sürgősség sem szolgálhat erre soha mentségül. Ne a törvényhozási eljárást gyorsítsuk mindáron, még az alapos előkészítés és kellő megfontolás rovására is, hanem a már meghozott törvények végrehajtását! 2. Az önkormányzatot a lehető legkisebb anyagi megterheléssel kell megvalósítani. Számolnunk kell az adottságokkal: az állam teherbíró képességével, a rutén nép nagy tömegeinek nyomorával, elmaradottságukkal minden téren, így az általános műveltség terén is. Nem állíthatunk fel tehát költséges szervezetet már csak azért sem, mert nemcsak az önkormányzatot nem terhelhetjük meg fölösleges adminisztratív kiadásokkal, hanem az államkincstár sem fordíthat ilyen célra akár csuk egy.fillért is addig, amíg a rutén nép elsőrendű életszükségleteinek zavartalan kielégítése biztosítva nincsen és művcltégi színvonala nem éri cl az országos átlagot. Ez az utóbbi körülmény külön figyelmet is érdemel, mert nyilvánvaló, hogy egy túlméretezett szervezet mellett nem találnánk a rutén anyanyelvű honpolgárok körében kellő számban megfelelő műveltségi fokon álló egyéneket a tisztségek betöltésére,
