Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

477

gyobb mérsékletet kell tanúsítanunk és mindenesetre kivételt kell tennünk azokkal, akik a kivételt meg is érdemlik.

Hirdetnünk kell Erdély és Bánát felé is: az a zsidó vallásé magyar, aki a megszállás alatt magyarságából summa cum laudc levizsgázott és aki kitartott a magyarság mellett, azt nem fogjuk kiközösíteni, azt megbecsüljük. De nincs szükségünk olyanokra, akik a magyarságot cserbenhagyták. És itt beszélnem kell arról is, hogy a magyarok körében is voltak egyesek, akik a magyar ég összeomlása után máról holnapra fölfedezték, hogy ereikben szláv vagy ruszin vér csörgedezik. Ezek nemcsak elszakadtak a magyarságtól, hanem sokszor támadták is a magyarságot, az ezer éves magyar elnyomatás hazug meséjének szajkózásával igyekeztek magukat kedvessé tenni az új állam vezetői előtt, hogy saját karrierjüket megcsinálják. Ezeket éppen úgy ki kell közösíteni a magyarságból, ha még százszor keresztények is, mint azokat a zsidókat, akik szintén elhagyták a magyarságot.

Azt hallom, hogy a felszabadult területen megalakítandó ügyvédi és orvosi kamarába csak 20 százalék arányban akarják felvenni a zsidó ügyvédeket és orvosokat. Arra kérem az igazságügy-miniszter urat, ha tényleg van ilyen terve, változtassa azt meg, mert a felszabadult területen magyarnak maradt zsidó ügyvéd és orvos semmi esetre sem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint az a magyarországi orvos és ügyvéd, akit a megszállás alatt nem próbáltunk meg a magyarság szempontjából.

Én nem minősíteném zsidónak a félvérckct és hasonlókat, akik évtizedeken keresztül keresztény templomokban imádkoztak, keresztényekkel együtt éltek, velük összeszoktak.

Magyar Nemid 1939. március 10.