Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
472 Fedinec Csilla 133 Budapest, 1939. február 22. Teleld Pálnak a magyar parlament képviselőházában tartott bemutatkozó beszédéből (a visszacsatolt terület kérdései). A visszacsatolt terület kérdései Végül ki kell térnem az országhoz az elmúlt hónapokban visszacsatolt északi területsáv kérdéseire. Mcltóztassanak megbocsátani: én mint geográfus ezt a területet nem nevezem Felvidéknek, mert csak egy kis része ez annak. Természetes, hogy a visszacsatolás ténye a legnagyobb örömet keltette a magyar nemzetben; nyilvánvaló az is, hogy a visszacsatolás ténye a törvényhozásra és a kormányzatra súlyos feladatokat ró. Gyakran hallottam azt a vádat, hogy a kormány a visszacsatolt Felvidéket corpus separatumnak nézte és úgy kezeli. Nyilvánvaló, hogy azon a területen, ahol két évtizedig más törvények kihatásai érvényesültek, s ahol egy fiatal generáció nevelkedett fel, amely - az ezt megelőző időkben - még meg sem született, vagy öntudatosan már mint felnőtt meg sem élte azokat, ott az embereket is hozzá kell simítanunk, hozzá kell nevelnünk az ország egészének életrendjéhez. Hogy ez gyorsan fog mennyi, azt magyar voltunk biztosítja. Nem évtizedekről van szó, hisz nem idegen területet kapcsoltunk vissza, hanem a magunk ősi földjét és a magunk népét. Ez tehát világos. Világos az is, hogy azok az intézkedések, azok a szabályok, azok a törvények, amelyek ott érvényben voltak, ott más életrendet teremtettek meg. Ennek az életrendnek gazdaságilag, társadalmilag -, azaz szociális vonatkozásokban, közigazgatásban és sok minden egyébben - részei, részelemei vannak, amelyeknek mindegyikében más-más volt ott a rend, amihez hozzászoktak és más itt. Ennek következtében egészen természetes, hogy amikor ez a terület az országhoz és részei a részekhez kapcsoltatnak, ugyanakkor gondoskodnunk kellett az eddig uralkodott jogrendszernek és az eddig uralkodott életrendnek az átformálásáról is. Világosan úgy kellett gondolkodnunk, hogy összefogjanak olyanok, akik tisztában vannak az ottani jogviszonyokkal s az életrenddel, abban éltek, abban nőttek fel, akik ismerik annak a területnek a népességét, akik tudják, mi az, amiről az ottani lakosság gyorsabban szokhat le és amiről nehezebben szokik le. Volt tehát indoka annak, hogy itt egy külön szervet hoztunk létre egy olyan miniszternek a vezetése alatt, aki egyben mindezeket a kérdéseket összefoglalóan is és helyi ismeretekkel rendelkezve a minisztertanácsban képviseli, ismerteti, s ha kell, felvilágosítással is szolgálhat. Ez természetes dolog. Rengeteg kérdés van, amellyel ma a felvidéki miniszter úr mellé rendelt hivatal foglalkozik, természetesen összeköttetésben a szakminisztériumokkal s azoknak közegeivel. Ez a hivatal ugyanis részben ilyen egyénekből áll, részben pedig olyanokból, akik maguk is a Felvidékről jöttek. Arra is gondunk volt, hogy azok, akik ebben az országrészben élték a kisebbségi sorsot, elsősorban részesülhessenek az ö vidékük, az ö kerületük, az ő szűkebb
