Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

434 Fedinec Csilla

mokratikus államnak része, annak a Petőfinek, aki a szabadságért nemcsak versekben, hanem a valóságban is feláldozta életét? Aki azt vallotta, hogy nem szabad megtagadni senkitől a jogot, amely őt, mint embert megilleti. Annak a Petőfinek, akit a világ legnagyobb költői: Homeros, Dante, Shakespeare, Goethe és Mistral mellett, mint egyenrangút emlegetnek, s akinek szobra éppúgy lehetne Chicagóban, Buenos Airesben, Tomskban vagy Aucklandban, mint ahogy felállítják most Krakkóban. Éppen csak Pozsonyban nem lehet? Abban a Pozsonyban, ahol a magyarság már a búvár Kuliddal szerzett jogot arra, hogy égoly ősi földje legyen, mint minden más ott élő nemzetnek és fajnak.

Nem lehet nemzetiségi béke, amíg itt olyan szellem uralkodik, hogy magyar fiú nem lehet még tartalékos tiszt sem, nem is szólva arról, hogy tényleges állományú, hacsak magyarságát meg nem tagadja, amíg a magyar önkénteseknek azt ajánlják, hogy ne jelentkezzenek tiszti vizsgára, mert a csehszlovák hadseregnek nincs szüksége magyar tisztekre. De ha tisztekre nincs szüksége, miért van szüksége magyar katonákra?! Lehetetlen dolog az egy demokratikusnak nevezett államban, hogy minden más nemzetiségű lehet tiszt, csak a magyar nem. A magyar leányok nem lehetnek cseh tiszteknek a feleségei, még a katonaorvosokéi sem, sőt még a pénzügyőrökéi sem, mert az engedély megadását évekig elhúzzák és a mennyasszony és vőlegény kénytelen elválni. Itt az apák állítólagos bűneiért büntetik az ártatlan fiút. A nagykorú fiú állítólagos bűneiért büntetik az apát, sőt harmad-ncgycdiziglcn is elmennek a büntetésben. Az állítólagos bűn csak annyi, amit Masaryk államalapító elnök minden becsületes ember részére kötelességként szab meg, tudniillik, hogy nemzete jogaiért harcolnia kell. Amíg megtörténhetik az, hogy valaki azért nem lehet tiszt, meri egy harmadiziglcni nagybátyja Magyarországon tábornok, nem lehet megbékélésről szó.

Egy fiatalember azért nem kaphat állást, mert egy magyar sportcgyletnck a tagja, amely egylet a sporton és kultúrán kívül mással nem foglalkozik, politikába nem elegyedik, jóváhagyott alapszabályai szerint működik.

Húsz esztendő után lépten-nyomon agent provokatörökbe ütközünk, akik ártatlan embereket börtönbe juttatnak, kiteszik a családjukat a legnagyobb rettegésnek, súlyos anyagi áldozatoknak, amely áldozatok árán szabadlábra kerülnek ugyan, de az ítélet kimondása oly hosszú időbe telik, hogy azalatt a lefizetett összegnek a kamatai tönkreteszik. A vizsgálati fogság legalább 9 hónapig tart és sok esetben ezalatt keresik, kutatják, nyomozzák, hogy lehet-e valóban elfogadható okot találni arra, hogy valakit hosszabb időre bebörtönözzenek. Fegyházra elitéit embereket állítanak a vádlottakkal szemben mint tanúkat. Nem lehet kifogás az ellen, hogy bűnösöket elítéljenek, de ártatlan emberek tömeges meghureolása ellen innen a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Tiltakoznunk kell annál inkább, mert az elegendő bizonyíték hiányában elbocsátottak semmi anyagi, vagy erkölcsi elégtételt nem kapnak. Amíg a bírói székből gyalázhatják azt az országot, amelyben bölcsőnk ringott, ifjúságunk legboldogabb éveit éltük s ezer rokoni és más kötelék fűz bennünket hozzá, addig mi jó szívvel nem gondolhatunk azokra, kik ezt teszik és megengedik.

Amíg a közigazgatás túlkapásai ellen védekezésünk nincs biztosítva, mert a legfelsőbb közigazgatási bíróság konstituciója olyan, hogyha elismeri is az ellenünk elkövetett visszaélések törvénytelenségét, de jogainkba nem helyez s a közigazgatási hatóságok újabb jogtalanságokkal tetézik előbbi jog- és törvénytelenségüket, úgy elkeseredésünk mindenki előtt érthető és jogos.

Amíg a helytelenül irányított csehszlovák közvélemény nem tud belenyugodni abba, hogy Kassán és mindenhol, ahol van közönség, a szláv és magyar színházak