Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

414

Fedinec Csilla

bortermés-értékesítés ügyében, mind megvalósítatlanul és beváltatlan ígéretként maradtak ez alkalommal is és hogy se Kárpátalja, se a kormány ez ügyben illetékes hivatalos tényezői semmit sem tettek a szőlőművelés, a szőlő- és bortermelés érdekeinek biztosítása, szolgálata érdekében. Ennek következménye, hogy a tavalyi kárpátaljai bortermelés igen nagy mennyiségben eladatlan, az idei csemege szőlőtermésnek nincs ára s nincs eladási lehetősége épp úgy, mint az idei szüret mustjának, borának sem. Emiatt katasztrófa fenyegeti a szőlősgazdákat, a szőlőművelést és veszélyeztetett a sok tizczcr szölömunkás munka- és kereseti lehetősége is az új gazdasági évre is.

A gyűlés kimondja, hogy a párt vezetősége és képviselete tartsa felszínen, tegye szóvá a parlamentben és a tartományi gyűlésben ismételten a kárpátaljai szőlőművelés ügyét. Kérje fel a tartományi és országos kormányzás tényezőit, hogy tegyenek sürgős és hathatós intézkedéseket ez irányban, éspedig azon tervek alapján, amelyeket a szölőbirtokosság a folyó év tavaszán az illetékes tényezők elé tárt. Amennyiben c katasztrófa oka a piac hiánya, álljon be a kormány a fogyasztók közé és vegyen évenként 70-80 ezer hl-t a kisgazdáktól a katonák élelmezésére, amint ezt még oly szegény ország, mint a megmaradt Magyarország is teszi. Az c célra szükséges 20-25 millió korona férjen belé azokba a fegyverkezési kiadásokba, amelyekből nekünk. Kárpátaljának úgy sem jut más, mert az c címen kiadott milliárdok mind Csehországban és Morvaországban találnak gazdát, a fegyvergyárakban. Adja meg a kormány a lehetőséget arra autonómiánk keretében, hogy beleszólhasson Kárpátalja a kereskedelmi szerződések kötésébe, hogy Lengyelország felé megnyílhatnának a sorompók a szőlő és a gyümölcs részére, mint ez volt régen is a legtermészetesebb út.

A magyar iskoláztatás

IX. Kárpátalja magyarsága és őslakossága sajnálattal állapítja meg egyrészt azt, hogy a kormányzat még mindig nem tanúsítja a legkisebb mértékben sem azt a jóindulatot a magyar tannyelvű iskoláztatás ügyével szemben, amelyre a kisebbségi szerződés értelmében a szerződő hatalmakkal szemben magát ünnepélyesen elkötelezte, amelyet egyes kormánytényezők sokszor hangoztatnak ugyan, de mindig jogtalanul, s amelyet nagyon helyesen cáfol meg egyes ide vonatkozó, összehasonlító megnyilatkozásában kerületünk szenátora, Hokky Károly, másrészt azt, hogy a kellő számú és kívánt fokozatú magyar nyelvű iskolák létesítése helyett az iskolaügyi kormányzat színmagyar községekben is támogatja cseh iskolák létesítését, noha azoknak több helyen egyetlen cseh nemzetiségű anyanyelvű növendéke sincs.

Megállapítja a pártgyülés azt a kirívó helyzetet, hogy míg a hivatalos népszámlálás szerint is 110000 főnyi (de a valóságban 150000 főnyi) kárpátaljai magyarság középiskolát igénylő gyermekei számára csak egy helyen van meg a gimnázium végzésének lehetősége, éspedig a beregszászi állami ruszin tannyelvű reálgimnázium magyar tannyelvű párhuzamos osztályaiban, addig a népszámlálás szerint 36000 főnyi csehszlovák nemzetiségű közönség gyermekei részére három helyen, Ungvári, Munkácson, Huszton van meg a cseh nyelvű gimnáziumi tanulás lehetősége. Ugyanilyen kirívó és elkeseredést keltő az, hogy a kormányzat még mindig nem létesített egy magyar tannyelvű földműves és vincellér szakiskolát Beregszászon.

Ungvár és Munkács városok és ezek érdekelt magyar testületéi évről évre beadják kérvényeiket aziránt, hogy c városokban magyar tannyelvű gimnáziumok létcsíttcsscnck. A kormány c kérelmek kielégítésével szemben a lcgmcrcvcbbcn cl-