Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 363

magyar kisebbségei sem. És csak a magyar néplélck öröklőit józanságának és nemességének köszönhető, hogy soraink között nem vetett olyan végzetes hullámokat, mint több más európai országban, némi rombolást és keserűséget azonban még így is hagyott maga után.

Magyarországon és ezen keresztül a csehszlovákiai magyar kisebbség körében az államfordulat utáni évek során a felekezeti kérdés két síkon jelentkezett: a keresztény magyarságnak a zsidósággal felmerült ellentétében és a keresztény vallásfelekezetek egymás közti féltékenykedése s szembefordulása terén. A magasba egyáltalán nem csapolt fejlődési hullámvonal már mindkét jelenségnél erősen csőben, sőt eltűnőben van és szerencsére szép lassan mindkettő cl fog halkulni, múlni anélkül, hogy a közélet vizét mélyebben felzavarták volna.

Magyarországon mindjárt a ’18-19-cs forradalom után a mesterségesen is szított zsidóellenes hangulat annak a tagadhatatlan ténynek a nyomán jelentkezett, hogy a gyászos emlékű kommunista uralom vezérkarának nagy része a zsidóság soraiból került ki. E szalmalánggal égni kezdett, de csakhamar lelohadt zsidóellenes hangulatot az utódállamok, elsősorban Csehszlovákia Magyarországból idcszakadt zsidóságának egy nagyon is jelentős hányada ürügyként sietve arra használta fel, hogy a magyarságtól elszakadjon és külön utakon, idegen, sőt egyenesen magyarellenes politikai pártokban keresse boldogulását. És nincs mit csodálkozni rajta, hogy a zsidóság c nagyobb felének a magyar gondolat iránti hűtlenné válását, a magyar múlttól való teljes clkanyarodását látva, mind több és több fájó, neheztelő magyar lélekben vert gyökeret az a keserű meggyőződés, hogy ennek a zsidóságnak csak addig volt jó a magyarság, míg hasznát látta, amíg megélhetett belőle.

Lassan beletörődünk ebbe a máig is megmaradt helyzetbe, de sohase varrtunk belőle hímet az egész zsidóságra, ezért sohase mondtuk fel a magyar-zsidó testvériséget, mert láttuk és látjuk, hogy a zsidók legjobbjai velünk maradtak, a mi sorainkban küzdenek az itteni magyar kisebbség jogaiért és jobb jövőjéért. És azt sem lehet elhallgatnunk, hogy nemcsak ez a halálig hű zsidó réteg, de az új zászlók és a kedvezőbb politikai szelek által hajtott vitorlák alá állott zsidóság nagyobb része is nyíltan s következetesen ragaszkodik a magyar kultúrához. A zsidóság kiválása a magyar érdekkörből és érzésközösségből hovatovább gyérebb lesz és inkább arra lehet számítani, hogy az elmentek közül is sokat visszahoz a csalódás, a körülmények reánk nézve egyre kedvezőbb alakulása. - A lepergett másfél évtized története azt bizonyítja, hogy a magyar-zsidó kérdésben a mi álláspontunk a helyes, türelem, a régi szálak megértő kezekkel való szövögetése, a régi kapcsolatok szeretetteljes ápolása.

Talán túl sokat foglalkoztunk is az eddigiekben a magyar-zsidó viszony kérdésével, de ne felejtsük el, hogy a magyar-zsidó összetartás, testvériség szépsége és szükségessége tudatának a szikráját a legmelegebben, legféltőbbcn itt őrzik a szívek mélyén, itt, ahol ez az egymást megértés már nehéz próbákat állott ki fényes sikerrel, itt Rákóczi várának a tövében, amelynek ormáról még ma is ellenállhatatlanul áramlik az a gondolat, hogy ennek a földnek a megvédésében, felvirágoztatásában össze kell fogni minden őslakónak.

Ami még a magyar-zsidó viszony időleges clhidcgülésénél is szembetűnőbb, hogy az államfordulat utáni években a magyarság sorában, a keresztény fclckczctck között is támadlak tartós nézeteltérések, sajnálatos érdek összeütközések, és az egyetemes magyar ügyre nézve le nem becsülhető károkkal járó torzsalkodások. Mégpedig mind Magyarországon, mind itt Csehszlovákiában, mert mind szívbclileg, mint