Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 341 89 Prága, 1934. szeptember. Hokky Károly (országgyűlési képviselő) interpellációja a csehszlovák pénzügyminiszterhez a pénzügyőrök fegyverhasználata tárgyában a kárpátaljai magyar határ mentén. Miniszter Úr! A kárpátaljai magyar határ menti lakosság ínsége közismert tény. Az esztendők óta ismétlődő rossz termés folytán a lakosság megélhetése nincsen biztosítva. Sőt még a gazdálkodás folytatásához szükséges vetőmagot sem nyújtja a nehéz munkával megművelt told. A gazdálkodás csökkenő jövedelmezősége megnehezíti a gazdálkodók megélhetését, a földmunkások pedig egyenesen ínséget szenvednek. A foglalkozást nem találó lakosság is szűkös viszonyok között él, a munkanélküliek hatalmas tömege azonban a legsúlyosabb nyomorral küzd. Kárpátalja népének harmad része ellátatlan, akik minden igyekezetük mellett sem képesek munkához, keresethez jutni. Megnehezíti az itteni lakosság megélhetését a folyton növekvő drágaság, az elsőrendű szükséglet tárgyait képező javaknak magas árai. A munkanélküliek, csekély bérért dolgozó napszámosok, a kcrcsctnélküli iparosok, a földjáradékából megélni képtelen lakosság egy része a maga és családja kenyerének előteremtése végett, a szükség kényszerének nyomása alatt a szomszédos magyar területről hoz át élelmiszercikkeket, többnyire szalonnát, húst, kenyeret, lisztet. Az egyszerű emberek fő táplálékát képező eme árucikkek Magyarországon jelentékenyen olcsóbbak, s így nem csoda, hogy a létminimumot megkeresni is képtelen kis egzisztenciák igyekeznek olcsóbb élelmet szerezni. Elismerem, hogy a kárpátaljai ínségesek, amikor ily módon gondoskodnak magukról, nem járnak a törvény útján, de cselekedetük nem jelent oly veszélyt az állam érdekeire, hogy azért életükkel kelljen fizetniük. Márpedig a kárpátaljai határmenti lakosság ínségei közül nem egy nyomorgó életét oltotta ki a pénzügyőrök golyója. Csehszlovák állampolgárok véreznek cl a rosszul értelmezett csempészség bűne miatt. Ezek a szerencsétlen emberek nem dugárut, nem tiltott holmit, nem a közegészségre ártalmas vagy közbiztonságra veszélyes árut hoztak, nem is az államkincstár megrövidítése volt a fő céljuk, hanem csupán betevő falatjukat akarták megszerezni az áthozott holmival. A tiltott élelmiszer behozatal mcggátlásának van más módja is, mint a fegyverhasználat, a vámköteles áruk meg nem engedett behozataláért van enyhébb büntetés is, mint a halál. Több éberséggel, nagyobb ellenőrzéssel meg lehet akadályozni az éleimiszcrcscmpészést, amelyre a szükség viszi rá a népet, amely, amíg volt keresete, nem folyamodott ehhez az eszközhöz. A pénzügyőrök túlzott szigorral lépnek fel az éhségtől hajtott élelmiszeresempészckkcl szemben, holott közöttük is vannak olyanok, akik szintén illegális úton hoznak át vámköteles árucikkeket. Ezt az állításomat, ha kívánja Miniszter Úr, bizonyítani fogom.
