Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
334 Fedinec Csilla 86 Prága, 1934. május 23. Korláth Endre és társai interpellációja a belügyminiszterhez az 1933. július 10-i Tisza-áradás okozta károk megtérítése tárgyában. 1933. július 16-án beadtam egy részletes memorandumot a belügyi, pénzügyi minisztériumhoz és a miniszterelnökséghez a Tisza folyó 1933. július 10-i áradásával okozott károk megtérítése ügyében. Mind a három beadványom a belügyminisztériumhoz lett áttévc, amely viszont az ungvári országos hivatalhoz küldte le azt. Az iratok Ungvárról visszatérve átküldcttck a pénzügyminisztériumhoz, s úgy értesülök, hogy még a legfelső számvevő és ellenőrző hivatal is betekint azokba a kérdés eldöntése előtt. A károkat okozó áradás óta teljes tíz hónap múlt cl. Ennek ellenére Tiszaújlak felsegélyezését nem tekintve a többi község károsultjai érdekében semmi nem történt, bár az egyes községek a károkat nyomban összeírták a kárbecsléseket a belügyminisztériumhoz történendő felterjesztés végett a járási hivataloknak átadták. A terményekben okozott károkat hivatalos összegezések nélkül még megközelítően sem lehet megállapítani. Tény az, hogy ez az árvíz az amúgy is nyomasztó gazdasági válságot még elviselhetetlenebbé tette s ezt súlyosbítja az a körülmény, hogy a károk színhelye Kárpátalja-Oroszország, melynek különleges nyomorát éppen a legutóbbi hónapokban a többségi pártoknak több exponense is minősített nyomornak nevezte. Ez alkalommal is külön ki kell emelnem Técső és Visk városok lakosainak kárait. Ľ két város gazdáinak magántulajdonában levő földeiből az ár mintegy 500-500 kát. holdnyi területet kavicsolt cl olyan mértékben, hogy a humuszt átlag fél méter magas kavicsréteg födte be. E területek újból termékennyé tétele, illetve a kavics clhordatása sokkal nagyobb költséggel járna, mint amennyiért új földek volnának vehetők. Vagyis ebben a két esetben nem egy évi kárról van szó, hanem létet biztosító szántóföldek teljes elpusztításáról s így ez a kár csak száz százalékos teljes kártalanítással volna helyrehozható. A kártérítés kérdését tovább halogatni azért sem szabad, mert az említett két város károsult gazdáinak terméshozama a bekavicsolt területen már 1933-ben ismételten elmarad, ami a kisgazdákat teljes anyagi romlásba viszi. A közöltek alapján kérdem a belügyminiszter úrtól: Van-c tudomása arról, hogy a Tisza folyó 1933. július l()-i áradásával okozott horribilis károk térítése, illetve a károsultak fölsegélyezése ügyében - Tiszaújlak kivételével - eddig semmi nem történt? Milyen módon kívánja a múlt évi - a memorandumomban részletesen kimutatott - s az összes eddigi áradásokat meghaladó mértékű Tisza-áradásból előállott károkat nemcsak Tiszaújlakon, hanem a Tisza folyó mentén fekvő többi ruszin és magyarlakta községek és városokban helyrehozni s ezzel a károsultak létét biztosítani s új gazdasági életük fellendítését előmozdítani?
