Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
316 Fedinec Csilla „E vagyonnak csak 5 százalékos várt kamatja - bár tényleg átlag 5,7 százalékot jövedelmez - 180.193.631 koronát képvisel. Az cgyharmadra csökkentett aggkori és rokkantbiztosítási dijakból a Központ 130 milliós bevétellel számolhatott, vagyis a biztosítási központ 1931. évi összes bevétele 310.193.631 korona tett volna ki.” „Ezzel szemben az 1932-ben várt kiadásokat kerek 200 millióval lehetett volna felvenni az 1931. évi 185.613.468 koronával szemben s így a mérlcgszámla a lecsökkenteti biztosítási díjakkal is még mindig 110 millió aktívát hozhatott.” „Az 1932. évi mérleget még nem ismerjük, de biztos, hogy a Központi Szociális Biztosító tőkéje túllépi a 4 milliárdot. És ez kérem oly időben történik, amikor a termelés teljes csőd előtt áll s ez a lezüllö termelés anynyit köteles áldozni, hogy a Központi Szociális Biztosító évi félmilliárdot félrctchcsscn. Ezt a termelés egyszerűen nem bírja cl.” „Ha például 1932-ben már az indítványozott csökkentet díjakat szedték volna, ezzel az ipar s a mezőgazdaság helyzetén 400 millióval könnyítettek volna. Ez a szám feltétlenül jótékony hatással volna a válság enyhítésére. Az a tény, hogy a szociális biztosítási díjak magasak, a foglalkoztatottság csökkentésének egyik oka, vagyis a szociális biztosítási dijak közvetlenül emelik a munkanélküliséget.” „A Központi Szociális Biztosítónak ma oly vagyona van, hogy 1933-ban, tehát a gazdaságilag legkritikusabb időben, aggkori és biztosítási díjat egyáltalán nem kellene szednie. A tőke kamatai teljesen elegendők a Központ kiadásainak fedezésére. 1933-ban egészen bátran be lehetne vezetni az úgynevezett igényfenntartási díjak fizetését, mely díj a törvény szerint alkalmazottanként évi 10 korona. Milyen megkönnyebbítés volna az a közgazdaságnak, ha az üzemekben 400 millió korona maradhatna.” „A jelen állapot demoralizál. Miért kell a mai generációnak, amely oly keservesen küzd a létért, magas kamatokra kölcsönt felvennie, hogy megfizethesse a jogosulatlanul magas aggkori biztosítási díjakat, amikor a Központi Szociális Biztosító a kamatokból is fedezheti kiadásait.” „A szociális vívmányok csak akkor segítik elő a közjavát, ha a terheket a produktív rétegek elviselni képesek. Ha a terhek a határt túllépik, úgy szerencsétlenséget jelentenek. A Központi Szociális Biztosító természete szerint a legkevésbé hivatott arra, hogy nyerészkedő vállalattá fajuljon a termelés katasztrófája idején, amikor a munkaadók a fizetésre képtelenek lévén a betegbiztosítóknak súlyos milliókkal tartoznak - 1931. december 31-én a mérleg szerint 190 millió 240.464 Kč tartoztak. - Avagy éppen ebben jut talán kifejezésre bizonyos rétegeknek az állami szocializmusra irányuló kívánsága? Az talán nem! Sürgősen ki kell jutnunk a válságból s ezt a termelés terheinek csökkentésével érhetjük cl" - fejezi be cikkét Motal elnök. A termelés terheinek csökkentése - a válságból kivezető út első mérföldköve, a gazda, iparos, kereskedő, a munkás ajkán immár közhellyé vált jelige. A legyőzött, megnyomorított államok és nemzetek kormányai már kezdik felismerni ennek a közóhajnak a jelentőségét s ennek megfelelően csökkentik az államok szükségleteiket, hogy a közterheket leszállíthassák s ezzel a termelő rétegek terhein enyhítsenek. Csak a csehszlovák kormány halad külön utakon, csak a csehszlovák kormány nem akar az igazi, őszinte, becsületes takarékosság útjára lépni. Takarékoskodik az állam fundamentumát jelentő Justicián, a kultúrán, a közmunkákon, a május-júniusra tervezett újabb fizetés-leszállítással demoralizálja az állam gerincét, a hivatalnoki kart, hagy pazarolhasson a külügyi és hadügyi reprezentáción. Ugyanakkor a közterhek csökkentése helyett azokat folytonosan csak emeli. Az
