Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 313 produktív gondoskodás; a szakszervezetek szanálására 9,6 milliót, a karácsonyi akcióra 5,25 milliót s egyéb segélyakciókra 7,75 milliót fordítottak. Az 1933-ra e címen előirányzott 570.000.000 Ke tehát csak egy házszám s a kormány újabb hitelműveletekkel fogja véghezvinni az immár legalább 950-1000 milliót igénylő csodát. Hiszen a jelentkező és segélyre igényt bejelentő munkanélküliek száma február elsején már 865 ezer volt, mely szám év közben felemelkedik legalább I millióra. De ha tudjuk azt, hogy Szlovcnszkón csak 38 járásban van munkaközvetitő és nyilvántartó hivatal s ezek 101 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, Podkarpatská Rusban pedig egy hólszcrvczctt munkaközvetítő sincs, vagyis a munkanélkülieknek nincs is módjuk a jelentkezésre, úgy igazán nem nagyítunk, ha megállapítjuk, hogy a munkanélküliek száma már ma túllépte az I milliót s a családtagokkal a kizárólag közcllátásra utaltak száma háromszor annyi, vagyis 3 millió. Még elgondolni is rettenetes, hogy a köztársaságban minden ötödik lélek közcllátásra, polgártársai által való ellátásra szorul. A munkanélküliek segélyezésére előirányzott 57.000.000 korona tehát véresen irreális. De ha teljes 1000 milliót is vennének föl erre a célra, úgy I millió munkanélkülivel számolva egyre jutna évi 1000 korona, vagyis napi 2 korona 80 fillér, ez pedig 3 személyt számolva egy családfenntartó munkanélküli után az élethez kevés, az ellenhatáshoz sok. A népjóléti minisztérium elsőrendű és sürgős kötelességének tartsa a munkaközvetítő hivatalok hálózatának kiépítését. A szlovcnszkói és podkarpatská rusi nép nagy tömegei a fakitermelésből éltek s a két balkezes Hodža-féle vám- és kereskedelmi politika miatt vesztették cl kenyerüket. Ezeknek nincsenek szakszervezeteik, munkaközvetítő hivatalaik, szavukat sem hallatják. Csak gyomruk korgása s csontvázaik zörgése bizonyítja, hogy még köztünk járnak. Egész falvak népessége, mint Csongor, Szernye, Dobrony slb. munkás népének munkanélküliségéről a magas kormány semmit sem tud, mert ezeknek nincs hol jelentkezniük. A népjóléti minisztérium a szépen rend beszedett számokkal ékeskedő költségvetése a legnagyobb irrealitásokat tartalmazza, miután az előirányzatból a munkanélküliekről komolyan gondoskodni nem lehet. Ilyen körülmények között a fiktív költségvetésre kár több szót vesztegetni. Milyen rettenetesen kiáltó ellentétet kell most említenem, amikor az állam pénzügyi kormányzatának is kiváltok néhány szót szentelni. A pénzügyminisztérium vesszőparipája az 1924. év óta a bankszanálás. Mint StFíbrný képviselő, volt miniszterelnök-helyettes a parlamentben két hét előtt részletesen kifejtette, a Csehszlovák állam az Anglo-Čcskoslovcnská Bankába az alapítása óta - tudniillik közpénzen történi a megalapítása is - 1700 millió korona készpénzt ölt bele ebbe az intézetbe, csak azért, hogy a cseh nemzeti szocialista érdekeltségeknek a nemzeti demokrata érdekeltségű Živnobankkal szemben legyen egy erős pénzintézetük. És ez az „erő" abban mutatkozik, hogy a közpénzekből hozott ilyen horribilis áldozatok ellenére és a szépen kiegyensúlyozott évi zárlatok és mérlegek ellenére ez a bank 1000 millió koronával passzív. Az ember háta lúdbőrös lesz eme nagy számok hallatára, hiszen 1700 plusz 1000 milliót 14 év alatt az utcára kidobálni is nehéz dolog. És a kormány tovább tömi pénzzel ezt a szörnyű molochol akkor, amikor az embereknek nincs betevő falatjuk. Érthetetlen, vagy talán nagyon is érthető a kormány bankszanálási politikája. Ugyanis a koalícióban kél csoport vezet: az agráipárt és a szocialista csoport. Az első - állítása szerint - a földnek, mint elsőrendű gazdasági tényezőnek, a másik a munkának, mint ugyancsak elsőrendű gazdasági tényezőnek a képviselője. Ennek
