Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

301

lek 12 százalékos alapon dolgoznak, de a köllségckkcl a hitel 14-16 százalékba kerül. Ily alapon az adós a tökét 7 év alatt visszafizeti a hitelezőnek. Újabb 7 év alatt másodszor fizeti meg a tőkét s adóssága még mindig fennáll változatlanul. A történelmi országokban 7-8 százalékos alapon az adós 14 év alatt - ha ugyanannyit fizet mint Szlovcnszkón vagy Ruszinszkón - tőketartozását is lctörlcszthcti. A cseh és a morva gazdaság részére ez a kamatfizetési differencia minimálisan 100 százalékos megtakarítást jelent, mert így a Morván inneni és a Morván túli adósok helyzete úgy aránylik egymáshoz, mint 1:2, miután a szlovcnszkói és ruszinszkói adós legalább kétszer akkora összeggel fizeti vissza tartozását, mint a cseh és morva adós.

De a kormány ugyanilyen tudatos tehetetlenséget árul cl a mezőgazdasági és ipari tennelés diszparitásának megszüntetésénél is. A mi gazdánk nem ragaszkodnék a magas búza és marhaárhoz, ha ipari tcrmékszükséglctét olcsón szerezhetné be. A kartellek megrendszabályozására gondolok, amire nézve még csak kísérlet sem történt.

A közmunkák, az útépítések, vasútépítések, talajjavítás, vízszabályozás, villanyosítás, kórházak és egyéb népjóléti intézmények építése terén másfél évtizede követelünk igazságos osztályrészt Ruszinszkó és Szlovcnszkó részére. A kormányrezsim azonban itt sem törődött az államcgységgcl, és mint már évek előtt a Beregszászban 1928. október 14-én tartott kongresszuson kiszámítottam, súlyos milliárdokkal rövidítették meg Ruszinszkót és Szlovcnszkót, melynek szegényítése, koldussá tétele volt a kormány pénzügyi programja. Hodža miniszter úr Ruszinszkónak és Szlovcnszkónak ezt a bűnös mellőzését most nyíltan beismerte a költségvetési bizottságban s mentségére azt hozza fel, hogy nálunk nem voltak meg azok az autonóm önkormányzati szervek, amelyek a közmunkákat mint vállalkozók végeztették volna. Ez Hodža-fčle gonosz beállítás. Gonosz azért, mert a csehszlovák centralista kormány az oka, hogy a ruszinszkói autonómia ma is csak a békediktátumban s az alkotmánytörvény holt betűjében van meg, de különösen gonosz azért, mert azt a ruszinszkói népet akarja tenni felelőssé a centralista kormány bűneiért és mulasztásaiért, amely nép másfél évtizede követeli az önkormányzatot. De különösen gonosz beszéd ez annak a Hodža miniszternek a szájából, aki saját személyében és pártja, valamint pártjabeli miniszterei útján minden önkormányzati, autonomista törekvésnek legádázabb ellensége volt.

A kormány Ruszinszkó és Szlovcnszkó clszcgényítési politikáját ma sem adta fel, sőt abban egyenesen kitombolja magát a könyörtelen adóbehajtásokkal. A közönség közölt esetleg még meglevő utolsó készpénzt is elveszi. A kormány ez eljárásában a horribilis adóhátralékokra hivatkozik. Ezek összegét nem áll módomban ellenőrizni s csak annyit tudok, hogy a pozsonyi és ungvári vezér-pénzügyigazgatóságok és a prágai pénzügyminisztérium is hét lakat alatt őrzik a titkot, hogy az adóhátralékokból menynyi jut a történelmi országokra s mennyi a mi szegény népünkre. De ha megfontoljuk azt, hogy a kormány nem éppen olcsó propagandaszervei útján nem éppen példás szerénységgel az egész világot telekürtöli, hogy milyen hallatlan áldozatokat hoz Ruszinszkóért, mert talán 10 vagon ínség-kukoricára vám és vasúti szállítási kedvezményt adott, de a kukoricát a Vcrchovina lakosával megfizettette, úgy másra nem következtethetünk, mint, hogy az adóhátralékok mérlege a történelmi országokban aránytalanul kedvezőtlenebb, mint Ruszinszkóban. Ha a kormány mondhatná, bizonyára propagálná, hogy Podkarpatská Rus nem fizet adót. Ezzel a valótlansággal azonban mégsem mer előállni a kormány, így titkolódzása miatt kénytelenek vagyunk megállapítani - deduktív úton -, hogy a történelmi or-