Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

289

kor csak olyan intézkedést létesíthetett volna itt, mely c terület autonóm jogait még az itt érvényben volt, megszokott és valóban autonomikus törvényeknél is messzebb menően igyekszik megvalósítani addig is ideiglenesen, míg azokat a szojm a legmesszebbmenőén meg nem állapítja.

Ideiglenes papírcím alatt azonban olyan véglegesnek szánt - 12 évi húzás már csak nem minősíthető ideiglenesnek - béklyót rakni a szerződésileg és alkotmányokiratilag kötelezett jogokra, amit a szlovcnszkói közigazgatásba beültetett állami tisztviselőkkel oda - autonomikus biztosítás hiányában - plántált, ide nem volt joga átplántálni és mert ezt tette, szerződésszegést és alkotmánytörvény-cllcncsséget követett cl.

Ugyanis a 171/1923. sz. törvénytelen rendelet legfelsőbb közigazgatási bírósági megsemmisítése után fogta magát a kormány és az c rendeletben foglaltakat a 62/1925. sz. törvénybe préselte be és c törvénnyel gondolta véglegesen elgáncsolni Podkarpatszka Rusznak biztosított lcgmcszszcbbmcnő autonomikus közigazgatását.

Miután a 62/1925. sz. törvény és az ezzel Podkarpatszka Ruszra átültetett Szlovcnszkóra vonatkozó 243/1922. sz. törvény a 121/1920. sz. alkotmányokiratban Podkarpatszka Rusz részére kötelezett legmesszebb menő közigazgatási autonómiával merőben ellenkeznek, c törvények Podkarpatszka Ruszra nem vonatkoztathatók és az alkotmánytörvény I. cikke alapján érvénytelenek.

Ennek megállapítása az alkotmánybíróság feladata, amely a 162/1920. sz. törvény 9. §-a alapján csak

1. a legfelsőbb bíróságnak,

2. a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak,

3. a választási bíróságnak.

4. a képviselőháznak,

5. a szenátusnak és

6. Podkarpatszka Rusz tartomány gyű lésének az előterjesztésére dönt valamely törvény alkotmányellenessége felett.

Miután c törvény hozatalakor, sőt még 1925-ben a 62. sz. törvény hozatalakor sem volt és még ma nincs meg Podkarpatszka Ruszban a panaszcmclésrc jogosult szojm, azért az alkotmánytörvény 115. §-ában foglalt kérvényezési jognál fogva R. Vozáry Aladár még 1925. augusztus 29-én ajánlottan postára adott körülményesen indokolt kérvénnyel fordult a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, mely az ő panaszára a 171/1923. sz. rendeletét törvénytelennek mondotta ki és kérte, hogy az e törvénytelen rendelet helyett hozott alkotmánytörvény-cllcncs 62/1925. sz. törvénynek ilyenként való megállapítása és érvénytelennek kimondása iránt az alkotmánybírósághoz előterjesztést tenni és ehhez kérvényét oda áttenni szíveskedjék.

Ezen alkotmánytörvényileg biztosított kérvényezési jog nemcsak a kérvényezés lehetőségét nyújtja, hanem a kérelem elintézésének a kötelezettségét is magában foglalja a megkérvényezett hatóság részéről.

Miután pedig mindmáig sem a legfelsőbb közigazgatási bíróságtól, sem az alkotmánybíróságtól R. Vozáry Aladár kérvényére választ, elintézést nem kapott; azzal a kérdéssel és kéréssel fordulok a t. belügyminiszter és miniszterelnök úrhoz:

Van c tudomása az alkotmánytörvényben biztosított kérvényezési jognak a hatóság részéről gyakorlatba vett hallgatással való semmibe vcvéséről?

Kérem ennél fogva ennek tudomásul vételét és ennek folytán szíves intézkedését az iránt, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság a hozzá R. Vozáry Aladár által 1925. augusztus 29-én ajánlott postai küldeményben felterjesztett kérvény alapján -