Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 255 115.362.000 Kč államsegélyből Ruszinszkó megyei útjai tehát 860.000 Kč-t kaptak. Ez a demokratikus osztozkodás elve, amely sajnos az adóterhek megosztásában, mint látni fogjuk, egyáltalán nem jut érvényre. Kár, hogy a ruszinszkói autó, fuvarozó vállalatoktól is hasonló arányban nem szedik az automobiladót. A taxis, az autóbusztulajdonostól nem kérdik, hol vegye az autóadót, de hogy rendes úton közlckcdhessék, arra hosszú ez országban senkinek sincs gondja. A történelmi országok falvait ellátták már villannyal, vízvezetékkel, a mocsarakat lecsapolták, a mi pénzünkön, az állami utakat megépítették és most a járási utakon a sor. Igen ám, de az útalaptorvénybcn — a centralisták szempontjából — helytelenül bevettek egy rendelkezést, amely szerint járási utakat csak abban az esetben lehet segíteni, ha azok a nagy forgalmi útvonalak szempontjából fontosak. Ezeket is megjavították és már nincs mire adni a pénzt, mert a kisebb jelentőségű járási utakra nem szabad adni. Az volna a logikus, hogy most már Ruszinszkó és Szlovcnszkó állami útjainak alapos helyrehozására is gondoljanak. Ez logikus ugyan, de a cseheknek és morváknak nem gazdaságos, ezért inkább kigondoltak egy szép fogalmat, az inkamcrációt. Kimondják, hogy ez és ez a járási út államosítandó, de nem lehet államosítani, mert nagyon rossz karban van. Node hát ez igazán nem baj. Az inkamcráció megköveteli az államosítást, tehát meg kell javítani, és mert a járásnak nincs pénze, majd ad az útalap és a központi szociális biztosító, mert hát a logikát ki lehet játszani az inkamcráció fogalmával. És így megy ez folyton körbe-körbe, amely körön kívül esik az a Ruszinszkó, amely csak a pénzbcszolgáltatásra jó és semmi másra. A közmunkaügyi tárcánál elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelynél megtaláljuk annak a nagy szláv szeretetnek okát, mely Ruszinszkót a Csehszlovák Köztársasághoz csatolta: Aknaszlatina, a sóbányák! Hasznuk, jövedelmük csak a közmunkaügy, mint az állami bánya képviselője számára csekélység: 40.530.500 Ké, a tiszta nyereség 15 mill. 545.900 Kč. De ha állítólag a rókáról is két bőrt lehet nyúzni, miért nem lehetne a sóval is ugyanezt megcselekedni. A kibányászott sót átveszi a pénzügyminisztérium kezelésében levő sómonopólium, melynek igazgatósága 18.600.000 Ké tiszta hasznot ér cl csak a ruszinszkói só eladásán, vagyis a ruszinszkói só az államnak ősszeren 34 mill. 145.000 Ké tiszta hasznot hoz. És mit kap ezért nem is Ruszinszkó, hanem Aknaszlatina sóbányászattal ősidők óta foglalkozó népe? Azt, hogy a munkából kidobták és nézheti, hogy a bevándorolt cseh munkás és hivatalnokscrcg miként gazdagszik, hízik, míg a helybelieknek betevő falatjuk sincs és sós könnyeikkel öntözik azt a sós talajt, amely nekik megélhetést többé nem ad. Azt olvasom az indokolásban, hogy az Aknaszlatina üzemet ki akarják bővíteni. Helyes. Ámde ha most is újabb cseh munkás telepeket létesítenek és nem veszik vissza a 11 év óla éhező, még kivándorlásra is alkalmatlan, mert elidegeníthetetlen házikójával röghöz kötött aknaszlatinai őslakosokat, úgy itt megszűnik minden erkölcs. Ám lássák a következményeket! Az állami költségvetésnek egy kifejezetten passzív fejezete a közegészségügyi tárca, amely 144.771.872 Ké kiadást mutat fel. Ezekből a kiadásokból a ruszinszkói állami kórházakra a tartományi hivatal és államrcndőrség egészségügyi szolgálatára 4 mill. 657.944 Ké jut, vagyis az öszszcs közegészségügyi kiadásokból Ruszinszkó cgyharminchatod részesedést kap, holott a lakosság számaránya, a terület nagysága és a közterhek egyenlő viselése szerint legalább is az cgyhuszad rész, vagyis kb. 7.200.000 Ké illetne meg minket. Határozott megrövidítésünk tehát ennél a tárcánál 1.600.000 Ké.
