Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 249 Hiánynak a mintapincéjérc rá kell fizetnie, úgy szűntesse be, semmi értelme sincs, egy ily valóban passzív vállalkazás fenntartásának. A ruszinszkói állami erdőgazdálkodás igazán fájó sebünk. Igazán csak az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy az erdőigazgatósághoz Cseh- és Morvaországból odacsődítctt hivatalnokok és erdőmémökök gazdálkodása mellett az állami erdők némi aktívát mutatnak fel. De súlyos passzíva marad akkor is az, hogy ezek a betelepített erdő beamtcrck mindegyike két-három őslakos henyerét eszi fel, mert hiszen a rendes fizetés, a ruszinszkói pótlék és napidíj bizony lényegében háromszoros fizetést jelent. A helyi viszonyokkal nem ismerős és a politikai pártoskodással megmételyezett erdőigazgatóságok cschmorva hivatalnokainak gazdálkodásával részletesen nem kívánok foglalkozni, mert hiszen a panaszoknál, visszaélések megállapításánál ugyanazt a választ kapnám, mint Nečas képviselő kapott a bizottságban, hagy ti. „a fegyelmi vizsgálat folyamatban van” és erélyes intézkedéssel legfeljebb azt a ruszin favágót sújtják, aki engedély nélkül vitt cl egynapira való fűtőanyagot; az ilyet aztán „elintézik”, hogy arról koldulhat. A földmívclésügyi miniszter úr részletesen foglalkozott Nečas vádjaival és miniszteri válaszából két cégen kívül kitűnik az, hogy: 1. a rahói erdőigazgatóság az állami erdők fáját a kötelező árverési pályázati eljárás mellőzésével adta el több esetben is; az árverés mellőzését egyáltalán nem indokolja az, hogy apácabogár okozta károk miatti kényszcrkitcrmclésből származó fáról volt szó; 2. de kitűnik az is, hogy az állam egy cég favorizálásával bizonyos magyar fakonzorciumok letörése céljából meg nem engedett spekulációba bocsátkozott és a morva-sziléziai bank bukása után fizetésképtelenné vált az állam által favorizált cég; az anyagi károsodáson kívül az ilyen eset erkölcsi károsodása beláthatatlan, mert hiszen halomra dönti az állam, mint erkölcsi testületbe helyezett hitet a lakosság legszélesebb körében; 3. tagadhatatlan és ebből az érdekeltek nem csináltak titkot, hogy Stripský és társai kizárólag cseh agrárpárti kortesek; ismétlem, kortesek, nem egyszerű tagok; valamely politikai pártban való elhelyezkedésre minden polgárnak joga van - de ha az erdőigazgató egyúttal főkortcsc is az egyik pártnak, úgy a legnagyobb liberalizmus mellett sem bízható az illetőre milliós állami vagyont jelentő fatömegek eladása; 4. a miniszteri válasz egy úri gesztussal tér napirendre az Új Közlönynek az erdőgazdálkodást dicsérő egyetlen cikkért kifizetett 15.000 korona felett. „Ilyen kifizetések más reszortokban is szokásosak” - mondotta a miniszter úr. Nagyon gyengén állhat annak az erdőgazdálkodásnak a kitűnősége, amelyet egy kis vidéki lapban kell dicsérni. De célszerű volna, ha az állami költségvetés pontosan kimutatná, hogy az egyes reszortok menynyit is fizetnek ki a sajtó ilyen szokásos jutalmazására, pedig ez nem kis összeg lehet, ha egy magyar nyelvű kormánylapnak 15 ezer korona jut egyetlen cikkért. Remélem, hogy a kormány kielégíti eme jogos kíváncsiságomat. 5. A miniszter említett válaszából a helyzet teljes nem ismerése hangzik ki olt, amikor megállapítja, hogy az erdőigazgatóságok, illetve állami kormányzat mindent megtesz a fának szárazföldi úton való szállítása érdekében. Utak kellenek, az tagadhatatlan, de a mindenkoron olcsóbb vízi szállítás, tutajozás nem szüntethető meg, egyszerűen az olcsósága miatt. Avagy talán annak a tízezer lelket számláló ruszin és román tutajos családoknak a kenyerét irigylik, akiknek egyetlen létalapja a faúsztatás? Önöknek betonútjaik vannak Csehországban, emellett a Moldván, Elbán végeláthatatlan tutajok úsznak kora tavasztól. Miért törnek tehát a mi tutajosaink kenyerére?
