Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
238 Fedinec Csilla 68 Prága, 1930. április 1. Korláth Endre szenátor beszéde az autonómia be nem vezetéséről, Ruszinszkó ebből eredő hátrányairól. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A csehszlovák köztársaság legutóbbi két évében egymást érik a jubiláns ünnepségek. Ezeknek az ünnepségeknek a során a közelmúlt hetekben itt, ezen a helyen, a nemzetgyűlés szenátusának az üléstermében is ragyogó pompával örömünnepet ültek abból az alkalomból, hogy a csehszlovák köztársaság demokratikus alkotmányát tíz év előtt kihirdették. A demokratikus köztársaságban az állam alaptörvényei a nép akaratából erednek. A közjognak ezt az alapvető tanítását a demokráciának csehszlovák apostolai gyökerében megváltoztatták akkor, amidőn 1920-ban a forradalmi nemzetgyűlésnek nevezett exkluzív politikai társaságra bízták az állam alkotmánytörvényénck az elkészítését, amely alkotmány törvény nem támaszkodik tehát a Csehszlovákiában lakó népek és nemzetek akaratára és így demokratikus alkotmánynak már csak alaki szempontból sem tekinthető. Ez az oka annak, hogy az alkotmánytörvény jubiláns ünnepe - éppen úgy, mint tíz év előtt a megszerkesztésének a ténye - a cseh és a szlovák nép nagy tömegeit hidegen hagyta. Nem váltotta ki belőlük nemcsak a lelkesedés parányi szikráját, hanem az öröm legcsekélyebb megnyilatkozását sem. Az alapvető nemzeti, sőt általános emberi jogaikból kisemmizett nemzetiségek körében és Ruszinszkónak autonómiát váró népeiben pedig ezek az ünnepségek csak a régi, gyógyíthatatlan sebek új felszakítását idézték elő. Milyen tehát a csehszlovák alkotmánytörvény? Ismétlésekbe bocsátkozom ugyan, azonban ma is csak azt állapíthatom meg, hogy a csehszlovák alkotmány oktrojált, a népekre rákényszeritett alkotmány. Hogy a nemzetiségek szempontjából mennyire oktroj-alkotmány a most ünnepelt alkotmánytörvény, elég rámutatnunk arra, hogy megalkotásában a nemzetiségeknek semmi részük sem volt. Éppúgy a forradalmi nemzetgyűlésnek nevezett alkalmi politikai társaságban egyetlen egy taggal sem volt képviselve az a Ruszinszkó, melynek speciális közjogi és nemzetközi jogi állását és helyzetét a nagyhatalmak biztosították. Nem tartották szükségesnek Ruszinszkó népeinek megkérdezését és meghívását a forradalmi nemzetgyűlésbe s így állhatott elő az a helyzet, hogy a békeszerződésnek Ruszinszkóra vonatkozó erőteljes intézkedései lccrőtlcnítvc és megtépázva jutottak az oktroj- alkotmány szövegébe. Annak az önös centralista akaratnak a szolgálatában, amely a nemzetek felszabadításának mámoros óráiban, egyes ruszinok fclkínálkozásában csupán csak azt látta, hogy Ruszinszkó gazdag sóbányákat, végcláthatlan erdőbirtokokat, leltárilag fel nem sorolható természeti kincseket és a csch-morva iparnak pompás lerakodóhelyet hoz. Ez a centralista akarat - ma már kétségtelen - ennek a ruszin népnek speciális kívánságát, a kárpátaljai orosz népnek a közjogi különállására vonatkozó követelését soha egy pillanatig sem vette komolyan s aszerint is cselekedett. Tizenegy keserves év tapasztalatai meggyőzték Ruszinszkó népét arról, hogy miként eredetileg a
