Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Bevezetés

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

21

1523 km, (az országrész 21,1 százaléka) Magyarországhoz került. Volosin kárpátukrán államát, melynek új központja Huszt lett, a hitleri Németország konzuli képviselet fenntartásával ismerte cl."’ Л gyakorlati jelentőségtől megfosztva, 1938. november 22-én Prágában jóváhagyták a Podkarpatszka Rusz autonómiájáról szóló alkotmánytörvényt. A törvénytárban december 16-án 328. számmal hirdették ki.17

Magyarország mindent megtett Kárpátalja egészének visszaszerzése érdekében."1 1938 őszén Kozma Miklós irányításával diverziót szerveztek az ún. „Rongyos Gárda” bevetésével, melynek tagjai között számos nyilas is volt.1” Bár az akciót hivatalosan leállították, a határincidensek továbbra is folytatódtak.7“ A beavatkozásra március 13. és március 20. között került sor.21

Az 1938. évi területrendezés eredményeként közigazgatásilag az Ungvári (és a Nagykaposi) járás(oka)t az Ungvár székhelyű Ung vármegyéhez, a Beregszászi, Munkácsi, Tiszaújlaki (és Vásárosnaményi) járásokat a Beregszász székhelyű Bereg és Ugocsa egyesített vármegyékhez csatolták.”

Az 1939. évi területrendezéskor Bereg és Ugocsa vármegyéket kettéválasztották, a Beregszász székhelyű Bereg vármegye a Beregszászi, Munkácsi (és Vásárosnaményi) járásokat, a Nagyszőlős székhelyű Ugocsa vármegye a Nagyszőlősi (és Halmi) járás(oka)t, valamint a Máramarossziget székhelyű Máramaros vármegye a Téesöi (Aknasuhatagi, Dragormérfalvi, Felsővisói és Máramarosszigeti) járás(oka)t foglalta magába.2'

A ruszinlakta területeket a vármegycrcndszcrtől elkülönülő közigazgatási terület, az Ungvár székhelyű Kárpátaljai Komiányzóság egyesítette. Külön érdekessége ennek a területnek, hogy nem voltak mindenütt szabályosan meghúzott határok, éspedig amiatt, hogy cgy-cgy település két-két közigazgatási területhez is tartozhatott.21

A kormányzóság három kirendeltségre oszlott: ungi Ungvár székhellyel (Ungvidéki, Perccscnyi, Nagybereznai, Szobránci járások), beregi Munkács székhellyel (Munkácsvidéki, ilosvai, Szolyvai járások), máramarosi Huszt székhellyel (Nagyszőlősi, Huszti, Ökörmezői, Téesöi, Rahói járások).25 1940-ben a máramarosi kirendeltség Téesöi járásának neve Taracvölgyire változott (székhelye Téesö). Megszűnt a Nagyszőlősi járás, a községek részben a Husztihoz, a beregi kirendeltség Ilosvai járásához, illetve Ugocsa vármegyéhez kerültek.2” A terület élén továbbra is kormányzó állt: Marina Gyula ideiglenes megbízatással (1939.V.20-IÓI 1939.VII.7- ig),27 majd Petényi Zsigmond (1939.VII.7-től 1940.IX.2-ig), Kozma Miklós (I940.IX.12-től l941.XII.7-ig), Tomcsányi Vilmos Pál (1942.1.5-től 1944.1V.5-ig), végül az 1944-cs hadműveleti területen Vineze András altábornagy (1944.X. 15-ig).

Az időszak hosszasan vajúdó autonómia-tervezete Teleki Pál nevéhez fűződik: 1939. március 18-tól, amikor a miniszterelnök hivatalában a kérdésről az első értekezletet tartotta, 1940. augusztus 5-ig, amikor visszavonta a parlament elé terjesztett törvényjavaslatot a Kárpátaljai Vajdaságról és annak önkormányzatáról. Ezzel a kérdés véglegesen a süllyesztőbe került. A közigazgatást a 6.200/1939-cs M. E. rendelet szabályozta.2"

Az autonómia ügy kétségtelenül a fent vizsgált időszak egyik legfőbb kérdése, de nyilvánvalóan a ruszinok (kárpátoroszok, ukránok) autonómiájáról szól a történet. Kárpátalja azonban nem fogható fel csak egy nemzet, nemzetiség ügyeként. Nem lehet úgy magyarságtörténctct sem írni, hogy azt nem vonatkoztatjuk a többségi lakosság életeseményeire, amelyek többek között az indokot, a hátteret, a lehetőségeket és azok korlátáit adják. A podkarpatszka ruszi időszak magyar politizálásának egyik kulcskérdése volt az autonómiához való viszonyulás. A testvéri, ősla-