Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 183

58

Ungvár, 1927. január 15. Árky Ákos (őslakos Autonóm Párt) búcsúja Ruszinszkótól.

Az öregkor - öregkor. Kivételes és nagy képességű egyéniségeknek szokta jutalmul adni a sors, hogy a magas életévek időszakában is munkásai tudjanak lenni az izgalmakkal teli politikai pályának. Ezek a kivételes egyéniségek is rendszerint azért bírják az öregkor deres pillanataiban is az iramot, mert pályájuk az ifjú esztendők tavaszától kezdve a politika volt.

Én a kivételes képességűek közé nem sorozhatom magam, azzal meg igazán nem dicsckcdhctcm, hogy a politika mezeje ifjú csztcndcim idejében nyílt volna meg számomra. Nincs számomra tehát más, mint az öregkor normájának engedelmeskedve levonni hetvenedik életévem következményeként az idő rcám mért parancsát, s visszavonulni attól a munkától, melyet tovább folytatni a legerősebb akarat mellett sem vagyok képes.

Katona voltam egész életemen át. Midőn búcsút kellett mondani pályámnak, magammal hoztam a polgári életbe c pálya minden jó és minden rossz tulajdonságát. A jó tulajdonságokat érvényesíteni kívántam, a roszszakról leszokni óhajtottam, anélkül, hogy sejtettem volna, hogy ez már az első lépés a közélet mezeje - a politika felé. Pedig az volt. E törekvésem a boldog békében belevitt szülővárosom, Ungvár közügyéibe s midőn a világrengető nagy vihar után az új államalakulás idején az egyenruhát levetettem, ezernyi és ezernyi apró idege szívemnek odaállított a magyarság nemes ügyének szolgálatába s a katonából az élet követelménye egy csapásra politikust teremtett.

Éreztem, hogy c lépésem árvává lett magyar testvéreimmel szemben elháríthatatlan kötelesség, de számoltam azzal is, hogy c kötelességemet híven csak akkor teljesíthetem, ha pallérozatlan politikai képességeimet a tanulás gyalujával lesimítom. Ősz fejjel, de erős akarattal képeztem új pályámra magam s bár láttam, hogy a katona és a civil minduntalan összeütközik bennem, évek hosszú munkáján becsülettel állottam a politika minden harcát.

Segítő társaim bőven akadtak s a nemes cél: az idezárt magyarság létfeltételeinek és boldogulásának megteremtése - összekovácsolt bennünket.

Ha itt-ott hibáztam, gyarlóságomat mentette a cél, ha sikerhez jutottam, törekvésemet igazolta az eredmény. Politikai elvem egy volt: beleilleszkedni az új állam, a Csehszlovák Köztársaság kereteibe, de a békeszerződés, az alkotmánytörvény s az új élet hozta, új rendelkezések adta minden jogot érvényesíteni nemzetem számára. A magyar törvénytisztelő faj, politikám első részét nem volt tehát nehéz érvényesíteni. A jogainkért folytatott harc azonban az új állam soviniszta szellemével szemben állandó küzdelemre kényszerített. E küzdelem, annak mindenfajta gyötrelme, szenvedése, az egyre jobban reánk szakadó gazdasági elszegényedés egy politikai ideát teremtett számomra, melynek eszmei gerince az volt, hogy küzdelmünk eredményét - az itt lakó népek boldogulását - csak az egyetemes őslakosság - a ruszin,