Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Bevezetés
BEVEZETÉS A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918—1944' összeállítása közben kezembe került dokumentumok válogatása került be c kötetbe abból a megfontolásból, hogy részben ismeretlen, részben nehezen hozzáférhető szövegekről van szó, melyeknek alapvető jelentősége van a régió történetének kutatásában. A hozzáférés biztosítása mellett az a szándék is közrejátszott, hogy a vonatkozó szakirodalom egy részében állandósul az az ún. történeti szájhagyomány jelensége, aminek lényege, hogy végig nem olvasott, eredeti szövegében nem ismert, csak kiragadott mondatokat vándoroltatnak a szerzők, következtetéseket részinformációkból vonnak le. Könnyen bizonyítható ez, ha szigorúan utánanézünk a hivatkozásoknak, illetve annak, hogy az egyes kérdésekben mcgnyilatkozók mondanak-e újat egymáshoz képest. Más részről magyarországi szerzőknél sok esetben Kárpátalja mindössze néhány mondat magyarországi vagy nemzetközi vonatkozásban, a kárpátaljai vagy a kárpátaljai nem magyar nézet clmcllözésévcl. Az ukrán történetírás ugyanezt a kérdést kárpátaljai és ukrán szemmel nézi, valamint szlovák forrásokat is használ, magyarul azonban a szerzők alig tudnak. Miért tekinthető ez a kárpátaljai magyarságra vonatkozó iratgyüjteménynck? Pusztán a tartalomjegyzékből nem derül ki egyértelműen. A nemzetközi határozatok, valamint a törvények és rcndcletck a közjogi helyzetet tisztázzák, a nevében is magyar szervezetekre vonatkozó iratok pedig a sajátos magyar élet megnyilvánulásainak kereteibe engednek betekintést. A kiválasztott dokumentumok egy jó része viszont az autonómia ügyére vonatkozik, ami kétségtelenül az időszak egyik legtöbb kérdése, de nyilvánvalóan a ruszinok (káipátoroszok, ukránok) autonómiájáról szól a történet. Kárpátalja azonban nem fogható fel csak egy nemzet, nemzetiség ügyeként. Nem lehet úgy magyarságtörténetet sem írni, hogy azt nem vonatkoztatjuk a többségi lakosság életeseményeire, amelyek többek között az indokot, a hátteret, a lehetőségeket és azok korlátáit adják. A válogatás mondható szubjektívnek, de a további bővítés szándékával, lehetőségével. A regcsztum szóhasználata igazodik az irat eredeti címéhez, nyelvezetéhez. A kötet végén az adott időszakra vonatkozó szakirodalom jegyzéke, függelékben az ez időben Kárpátalján megjelent magyar nyelvű önálló kiadványok bibliográfiája található, illetve azoknak a helyi, vagy a régióhoz kapcsolódó tevékenységet folytató személyiségeknek az életrajzi bemutatása, akik a kötetben valamilyen módon szerepelnek.’ A kérdőjelek tisztázása további hosszadalmas munkát kíván. Egyébként jelzés értékű, hogy a magyar politikusokról, közéleti emberekről tudjuk a legkevesebbet. * 1918. december l-jévcl felállított, Budapest székhelyű kormánybiztosság Szabó Oroszt vezetésével kapta feladatul „a magyarországi rutén nemzet” önrendelkezési joga gyakorlásának előkészítését a Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Sáros, Szepes és Abaúj-Toma vármegyékre keretében. A ruszinság lojális képviselőivel való egyeztetés után’ december 25-én az Országos Törvénytárban kihirdették a december 21-én kelt X. Néptörvényt „a Magyarországon élő ruszin (ruthén) nem-
