Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
174 Fedinec Csilla 54 1926. [november 5] Siménfalvy Arpád (Magyar Nemzeti Párt) tiltakozása a tervezett közigazgatási változások ügyében. Első ízben a nyáron beszélték, hogy a Nagyszőlősi járás néhány Tisza-menti színmagyar köz.scgót átkapcsolják a Beregszászi járáshoz, nyilván azért, hogy a magyar kisebbség nyelvi jogai itt elvehetők legyenek. Akkor ugyan még a hivatalnok kormány kezében volt az államhatalom, de a kormány a parlamentben már a magyar nemzeti pártot is magában foglaló polgári vámtöbbségre támaszkodott, a magyar berkekben már fújdogált a rcálpolitika szele, a kormány a kisebbségi nemzetek kívánságai elől való merev elzárkózás útjáról már letérni látszott, logikusan tehát senki sem gondolhatott arra, hogy a Nagyszőlősi járás megcsonkítása pozitív politikai terv. a kormány vagy egyes kormánytényezők programja lehetne. A nyilvánosság előtt akkor bátor voltam kifejteni, hogy a most említett megenyhült légkör az ugocsai magyarság nyelvi jogait fenyegető c terv kormányképcsségét és így komolyságát kizárja, de különben azért sem kell félnünk, mert a kormány felhatalmazása a járásbíróságok területeinek a megváltoztatására a folyó év április végével megszűnt. Bár megfelelő és teljesen megnyugtató hivatalos nyilatkozatokat nem kaptunk, az a meggyőződés, hogy a bírósági és közigazgatási beosztásunkat törvény és Podkarpatszka Rusznak a beligazgatásra minden esetre kiterjedő önkormányzati joga védi, közvéleményünket megnyugtatta. Ez a megnyugvás azonban nagyon rövid életű volt. A múlt héten felváltotta a leglázasabb izgalom, s különösen Nagyszőlősön a rémület és kétségbeesés, mert az a hír terjedt cl s állítólag a kormányhoz közel álló forrásból, hogy a ma Nagyszőlősi járásnak nevezett régi Ugocsát több szomszéd járás közt rövidesen felosztják, s Nagyszőlősről úgy a főszolgabíróságot, mint a járásbíróságot végleg elviszik. Mondanom sem kell, hogy ez a javított cs bővített második kiadású hióbhír a régi Ugocsa, s benne nem csak a magyarság, de épp úgy a ruszin nép és elsősorban Nagyszőlős község teljes gazdasági lesüllyesztését, élet helyett a gyors sorvadást, a halált jelentené. így érthető az a jogos felháborodás, amely a járás minden községéi, köztük elsősorban Nagyszőlőst s az összes gazdasági érdekképviseleteket egységes tiltakozásra s a járás integritásának egységes védclmczésérc egyszerre megmozdította. Nagyszőlős ideális központja úgy gazdaságilag, mint földrajzilag a ma egy járást képező régi Ugocsának, a területi beosztás bármily irányú és bármely mértékű megváltoztatása a járás gazdasági egységét, s ezzel az egzisztenciák sorát támadná meg. Ezeket a válságokat az ugocsai járás közönsége nem bírja, nem bírhatja cl, mert felesleges gazdasági erői nincsenek, mert élni és fejlődni akar, s nem tűrheti, hogy e különben is szegény, évek óta elhanyagolt vidéken egyedül saját egysége erejével
