Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
170 Fedinec Csilla nem szükséges, sőt kerülendő, ellenben mindig kívánni kell, hogy az összefoglaló jegyzőkönyvhöz magyar hivatalos fordítás is csatoltassck. 8. Magyar embert sohasem mond le arról a jogáról, hogy az elintézés magyar nyelven is kiadassék részére, azért ha ez iránt a bíróságok, hivatalok és szervek megkérdezik, mindig teljes határozottsággal azt feleli, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy az ítélet, végzés, véghatározat, határozat, szóval az elintézés magyar nyelven is kiadassék részére. 9. Ha a magyar ember ott és amikor joga van ahhoz, hogy az elintézést a saját nyelvén is megkapja, a bíróságoktól, hivataloktól és szervektől az idézést, határozatot és véghatározatot, ítéletet vagy egyéb elintézést csak államnyelven kapja meg, feltétlenül kívánnia kell, éspedig a kézhezvételtől számított 3 napon belül mindenkor, hogy az illető idézést, határozatot, véghatározatot, ítéletet magyarul is kézbesítsék neki. A magyar nemzeti kisebbségi járásokban lakó magyar embernek sohasem szabad abba belenyugodni, hogy az elintézés neki magyarul ki nem adatott! Három napon belül bélyeg nélküli írásbeli beadványt kell beadnia annál a bíróságnál, hivatalnál, illetve szervnél, aki az illető elintézést kiadta! Ha valaki írni nem tud vagy úgy találja, hogy így könnyebb neki az elintézést, akkor a 3 napon belül megjelenik a szóban levő bíróságnál és szervnél és szóval terjeszti elő kívánságát! 10. Magyar ember lehetőség szerint csak magyar nyelven írott okiratban köti ügyleteit és szabály szerint csak magyar nyelvű okiratokat és szerződéseket ír alá. Ha az ügylctkötö másik fél nem tartozik a magyar nemzeti kisebbséghez, akkor a magyar ember csak két nyelven írott okiratokat és szerződéseket ír alá, amely nyelvek egyike természetesen a magyar. A lehetőségig mindig ki kell az okiratban kötni a járásbíróság hatáskörét és oly járásbíróság hatáskörét, amely járásbíróság területén 75 százaléka vagy legalább 20 százalék magyar lakik. Ezt kivált az a magyar ember kösse ki mindig, aki oly bírósági járás területén lakik, ahol még 20 százalék magyar nemzeti kisebbség nincs. 11. A telekkönyvi beadványait, amelyekben pláne telekkönyvi bejegyzést kér azon járásokban, ahol a lakosok több mint 20 százaléka magyar, a magyar ember mindig magyar nyelven adja be, mert ettől függ az, hogy a tclckkönyvébcn magyarul is megtörténjék a szükséges bejegyzés. 12. A hagyatéki tárgyalásoknál a 20 százalékos magyar kisebbségi járásban a magyar ember mindig követelje meg, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv magyarul vagy legalább magyar nyelven is vezettessék, hogy a hagyatéki iratokból kitűnjék az, hogy a hagyatékban érdekelt magyar ember a magyar nemzeti kisebbséghez tartozik, mert ezáltal biztosítja a magyar ember magának azt, hogy az öröklés jogcímén hivatalból történő telekkönyvi bejegyzések magyar nyelven is bejegyeztetnek a telekkönyvébe. 13. A helyi önkormányzatban, vagyis a községekben és a városokban a község tárgyalási nyelvének meghatározása és az egyes hivatalos cselekmények lebonyolításának a nyelve is a községi képviselőtestület határozatától függ mindazon községekben és városokban, ahol (tehát a járásban) 20 százaléknál több magyar lakos él. Ily magyar községekben és városokban a képviselőtestület magyar tagjai, különösen pedig pártunk tagjai kötelesek indítványozni, hogy a község tárgyalási nyelve a magyar legyen, illetve a magyar nyelv is községi tárgyalási nyelv legyen. Mindazon községekben és városokban, ahol 50 százaléknál több magyar lakos él, kimondható és kimondandó, hogy a község tárgyalási nyelve a magyar. Oly községek-
