Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
118 Fedinec Csilla tett adók összege (házbérfillér, szemétfuvarozási díj stb.), akkor tiszta előttünk a kép, hogy mit tud eredményezni olyan embereknek a gazdálkodása, akik nem éreznek együtt a város közönségével, akik nem a város közönségében gyökereznek, akik csak arra vannak figyelemmel, hogy a város fővárosi jellegének megfelelő parádét kifejthessék, de a terhekkel mintsem törődnek. Hiszen a terhekben ők velünk a legkevésbé osztoznak. Unalmas lenne és nem is tartozhatik a mai gyűlés keretébe a négy és félévi városi gazdálkodás egyes tételeit részletesen ismertetni. így csak egyes dolgokat fogok kiemelni, amelyek az egész gazdálkodást jellemezni fogják. A főváros házi kezelésbe vette a mozi vezetését, bizonyára csak azért, hogy aztán ott fő-, közép- és alinspektori állásokat, de legalább 4-5 állást szerezzen, hogy ezekbe az állásokba elhelyezhessenek reájuk nézve kedves, de semmi esetre sem őslakos embereket. Szóval házi kezelésbe vették a mozit, talán azért, mert nem értenek hozzá. Ellenben dacára annak, hogy van külön városi mérnöki hivatal, éspedig nagyobb létszámmal, mint akkor, amikor csak közönséges város volt Ungvár városa, mégis pályázati hirdetmény nélkül vállalatba adta a város az utcák makadám burkolását. Pedig ahhoz nem kellett csak kő, amit a városi mérnöki hivatal is épp úgy beszerezhetett volna, mint a vállalkozó; továbbá zúzógép, amelyet a város mérnöki hivatala ép úgy kölcsön kaphatott volna az államépítészcti hivataltól, mint ahogy - hallomásom szerint - a vállalkozó kölcsön kapta. Úgy látszik, hogy amennyiben az utcaburkolás a városi mérnöki hivatalnak szakmába vágó munkája lett volna és ehhez bizonyára értett volna is, ezt vállalatba adta, mert hiszen a városnak módjában van az erre a célra felvett kölcsönből a nagyobb kiadásokat is eszközölni. Igazságtalan volnék azonban, ha azt mondanám, hogy a mérnöki hivatal nem dolgozott. Hiszen a mérnöki hivatalnak foglalkozni kellett azokkal a gondolatokkal, amelyeket városunk fővárosi jellegéből kifolyólag egyes vezetők a városházán kifundáltak, vagy amely gondolatokat a városházán kívülről egyesek a főváros vezetőségének bcszuggcrálták, mint kitűnően jövedelmező üzleteket. Ilyenek voltak például a 10 millió vágóhíd terve és a 35 milliós vízvezetéki és csatornázási terv stb. Engedje meg az igen tisztelt közönség, hogy ezeket a gondolatokat itt én is pertraktálhassam, mert ezeknek a gondolatoknak ismertetése fogja legjobban jellemezni a közönség előbb a város ideiglenes, kinevezett ’vyborá'-nak eddigi munkásságát és ezek a gondolatok fognak talán irányt szabni c város jövőbeli gazdálkodását illetően. A 10 milliós vágóhíd eszméjét úgy látszik sikerült hírlapi támadásaimmal és fellebbezéseimmel a tapétáról egyelőre levenni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy modem vágóhídnak a fölállítását nem tartom magam is szükségesnek. De adósságra egy olyan nagy befektetést eszközölni határozottan veszedelmes és a város gazdaságát évtizedekre tönkretevő gondolat. A ma felvett adósság ugyanis számszerűleg megmarad hosszú időn keresztül, míg az értékek szemünk láttára esnek és emelkednek, szóval olyan hullámzásnak vannak kitéve, hogy egyszer csak visszatérnek a békebeli olcsó árak, amikor aztán a 10 milliós kölcsön alapját képező 50-60 koronás marhánkénti vágatási díjak jelentősen emelni fogják a húsárakat és így jelentősen emelni fogják, drágítani még utódaink mindennapi megélhetését is. A vágóhíd építési gondolatnál azonban sokkal aktuálisabb az úgynevezett egymilliós dollárkölcsönből megépíteni szándékolt vízvezeték és csatornázás kérdése,
