Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
108 Fedinec Csilla 14. Gcrény, Alsódomonya és Radvánc községek nagyközönségének felkérésére magunkévá tesszük ügyüket, mellyel tiltakoznak, hogy tisztán politikai okokból, a köztük levő nagy távolság dacára, erőszakosan Ungvár fővárosába bckcbclcztcssenek, önállóságuktól megfosztassanak, Ungvár város ipari és kereskedelmi emporium, érdekei homlokegyenest ellenkeznek a csupán agrikultúr falvak érdekeivel, a főváros magam pótadója gazdatársainak biztos pusztulását vonná maga után. 15. Követeljük a Szerednyei járásba bekebelezett Korláthclmcc községnek az Ungvári járáshoz való átcsatolását. Ez a község színmagyar lakossággal bír s most egy teljesen orosz (ruszin) járásban lévén, közigazgatásilag rendkívül hátrányos helyzetbe került, a ruszin nyelvű rcndclctckct meg nem érti. Ugyanezen okokból fölkaroljuk és magunkévá tesszük Bótrágy község panaszát is. Bótrágy lakosságának 90%-a magyar. Újabban ezt a községet a Munkácsi járásba osztották be; a Munkácsi járásban a hivatalos nyelv a ruszin, ellenben ha a község a Beregszászi járásba csatoltatnék, ruszin és magyar nyelvű adminisztrálásban részesülne. Hasonló helyzetben vannak Bátyú, Dercén, Fontos, Nagydobrony, Kisdobrony és Csongor községek. A nyclvtörvényre való hivatkozással tiltakozunk mostani beosztásuk ellen, mert ezen intézkedés szintén egyúttal a legerőszakosabb clncmzctlcnítési törekvéseknek a jelei, bizonyítékai, amit a törvény különben is megtilt. 16. Tiltakozunk a magas vámok és helypénzek szedése ellen. Ezen vámokat felemelték, amikor a termények ára magas volt, most leszállót! a termények ára, szállítsák le a vám- és helypénzeket, s utasítsák a városokat, hogy a vonatkozó szabályrendeleteiket ne csak, miként Ungvárt is, tcssék-lássék módjára módosítsák. Az az indoklás, hogy a városok az új aszfaltozási munkálataik megrendelésénél a magasabb vám- és helypénz bevételeket vették fedezetül, meg nem állhat, mert az aszfaltot az fizesse, aki leginkább használja, ez pedig elsősorban a városok közönsége. Vonják felelősségre a városok hibás sáfárjaikat, akik hosszú lejáratú hitel igénybevételével aszfaltoztattak akkor, mikor az árak az egeket verdesték s évtizedekre meggondolatlanul lekötötték a közönség anyagi erejét. 17. Helyesen jegyezte meg a kisgazda-társadalomnak egyik számottevő tagja, hogy a kormány helytelen gazdasági politikája miatt a bor nem értékesíthető, és legfeljebb csak utcaöntözésre lesz az már fölhasználható; csodálkozhatunk-c ezen, mikor a borital-fogyasztási adó ma már meghaladja a bor vételárát?! Követeljük a boritaladó leszállítását és a sörnek arányos magasabb megadóztatását. Ne kívánja az államkincstár, hogy ő szőlőművelés nélkül is szüreteljen! 18. Ellenben legyen gondja arra, hogy a kisüstönfőzés illetékmentes engedélyezésével megmenthesse a gazdatársadalom a máskülönben értékesíthetetlen és vagonszámra rothadó gyümölcsét. Gondoskodjék arról is a kormány, hogy minden mezőgazdasági család ültethessen egy pár tő dohánypalántát. A tövenként megállapítandó illetékkel szívesen szaporítjuk az állam bevételeit. 19. A szürtci birtokvásárlás igazolja, hogy a felcsigázott földéhséget csak úgy lehet helyesen kielégíteni, ha olcsó államhitclt bocsátanak a gazdaközönség rendelkezésére. Ez az államhitcl nem jár rizikóval, kockázattal, mert hisz a fedezet mindig megmarad a földben! így tették lehetővé 1848 után a jobbágyság részére a földvásárlást. Az állam c célból kibocsáthat jelzáloghitel-leveleket. 20. A földvásárlást meg kell könnyíteni a hadikölcsönök beváltásával, állami hitelnél a hadikölcsönkötvénycknck az állam által történő teljes névértékben való
