Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 101 Nem álomkép, nem fantazmagória az a vérszerződés, amelyet a Podkarpatszka Rusz területén jelenleg együtt élő két nemzet ősei a közös szabadságért való közös küzdelemben vérük összefolyásával egymással kötöttek. És ha ma egyes politikai pártvezérek, csak azért, hogy magukat a prágai cseh kormányzat előtt kormányképcssé tegyék, igyekeznek magukról a magyarsággal való együttérzést levakarni legalább külsőleg, ez a jelenség nem hoz zavarba és nem ejt kétségbe bennünket. Nekünk a nép érzése a fontos, amely mindig egyenes, őszinte és megvesztegethetetlen, nem pedig egyes konjunktúrás ruszin vezetők viselkedése, akikről a hatalom is tudja, mi is tudjuk, hogy mennyire kell őket értékelni. Meg vagyunk győződve arról, hogy c területen a ruszin nép szimpátiájával találkozó politikának helyes útját csak az a ruszin politikai pártvezér találta meg és találhatja meg, aki az egész őslakossággal összefogva küzd c terület részére a békeszerződésekben is biztosított, nem kizárólag „ruszin", hanem „ruszinszkói autonómia” megvalósításáért, amelyet mi is az első perctől zászlónkra írtunk, s amelyért őszinte meggyőződéssel küzdünk és fogunk küzdeni a jövőben is, éspedig nem a prágai kormányzat által ránk szabott irredenta érzésből kifolyólag, hanem őszinte hittel az iránt, hogy c terület népének kulturális és gazdasági fejlődését csakis c terület mcgbízottaiból alakított tartománygyűlés (szojm) viheti a megvalósulás felé. Munkás kérdés Végignézve azonban a kongresszus tagjain, kis mértékben látom képviselve itt a munkásságot és a zsidó vallásit magyarokat. Engedje meg az Igen Tisztelt Kongresszus, hogy a munkáskérdésre és a zsidókérdésre ez alkalommal kitérhessek. Л magyar ipari munkásság az utóbbi évtizedekben, de különösebben a világháborút követő társadalmi forradalmakban az internacionále, a nemzetköziség karjaiba vetette magát. Es a magyar ember természetéhez híven ezt az eszmét is, ha saját kárára és nemzetének kárára is, de teljes becsületességgel igyekezett szolgálni. Az összeomlást követő megszállás első idejében a magyar munkásság leküzdhetetlen nemzeti érzését, mely az elnyomott magyarság kulturális és gazdasági igényeinek a kielégítését sürgette, a nemzetköziség segítségének fölhasználásával igyekezett megvalósítani. Abban a naiv és becsületes hitben ringatta magát, hogy az uralomra került cseh nemzet munkássága is hasonló lelkiismeretességgel fogja értelmezni a nemzetköziség fogalmát és sietni fog a magyar munkásságnak magyar kultúrát és a magyar gazdasági élet fejlődését követelő igényeit kielégíteni. Mondom, hogy a magyar munkásság abban a szent meggyőződésben volt, hogy a békeszerződések által teremtett sok igazságtalanságot talán éppen a nemzetköziségnek, az intcrnacionálé igazságkcrcsésénck fog sikerülni enyhíteni. Ez időben, amennyiben más a magyarság elnyomatása ellen küzdő a magyarság körében nem volt, magam is tagja voltam a Szociáldemokrata Pártnak és a Munkástanácsnak. S mindig szívesen gondolok vissza ez időre, amikor a magyar munkásság teljes egyöntetűséggel és határozottsággal lépett föl az első ungi zsupánnak, Moys Lászlónak az erőszakossága ellen. Később - hosszú és nehéz volna az okait elmondani - a munkásság politikája szöges ellentétbe került a magyarság politikájával. Fájó szívvel emlékszem vissza azokra az időkre, amikor pl. az ungvári megyeháza erkélyéről is magyar ember magyar szavakkal gyalázta a magyarságot.
