Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
418 Angyal Béla nőst és Jónás Imrét, az elnöki tanács tagjait, továbbá Fedor Miklós képviselőt, Hokky Károly képviselőt, Aixinger László dr. országos pártigazgatót, Fleischmann Gyula dr. tartománygyölési képviselőt, Wirth Gyula kassai pártigazgatót, Csaposs Géza és Galambos Béla plébánosokat. A közönség első soraiban foglaltak helyet többek között a Magyar Nemzeti Párt kiküldöttei, élükön Holota János képviselő, Érsekújvár polgármesterével. Ott volt a ruszin Autonóm Földműves Szövetség képviseletében Kurtyák Iván képviselő is. Megkezdődik a kongresszus Lelkes éljenzés fogadja az elnöki emelvényre fölvonuló Grosschmid Géza szenátort, az elnöki tanács vezetőjét, továbbá a tanács tagjait és a törvényhozókat. Majd általános figyelem közepette Grosschmid Géza dr. magyar nyelven a következő beszéddel nyitotta meg a kongresszust: Grosschmid szénáim- elnöki megnyitója Pártunk legfőbb szerve: a három évenkint tartani szokott országos kongresszus, - kezdette Grosschmid szenátor beszédét. Ennek legfőbb feladata: a párt politikai irányának megállapítása és ennek biztosítása az országos pártvezetőség és ezen keresztül a párt főfunkcionáriusainak megválasztása útján. Az országos pártvezetőség új összeállítását a mai kongresszus folyamán megtartandó választás fogja eszközölni, a párt politikai irányának kérdésében pedig a belpolitikai helyzet és a világesemények bennünket továbbra is ellenzéki álláspontunk fenntartására szorítanak. A belpolitikában azért, mert Szlovcnszkó és Ruszinszkó számtalan, részben a mai kongresszuson is feltárandó sérelmeinek és bajainak orvoslására a kormányzás komoly szándékát és tettekben is megnyilvánuló akaratát nem látjuk, - külpolitikai nézőpontból pedig azért, mert a világgazdasági és világpolitikai helyzet, a mi panaszainktól függetlenül is, nyilvánvalóvá teszi, hogy panaszaink és sérelmeink orvoslása elől sokáig már nem lehet kitérni, a harcot tehát feladni egy öntudatos politika legnagyobb bűne, tudniillik politikai hiba volna. Ha azonban ez előttünk teljesen tisztán áll is, ez nem zárja ki, sőt kötelességünkké teszi, hogy minden bomlasztó pártharcot és esetleges egyéni ellenszenveket - ami a politikai életnek, az emberi természetből folyólag, gyakran és természetszerűen kísérő jelensége - szorongatott helyzetünkben félretéve szedjük össze még meglévő erőforrásainkat nemzeti létünk és gazdasági helyzetünk megmentésére, e nehéz idők átélésének biztosítására. Új erőforrások Rá voltunk és vagyunk kényszerítve ugyan arra, hogy minden erőnket elsősorban politikai céljaink szolgálatába állítjuk, van azonban igen sok erőforrásunk még melyekből eleget nem merítettünk és amelyek felismerésével és intenzívebb igénybevételével nemzeti öntudatunk fönntartására még
