Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Dokumentumok

Dokumentumok az OKP történetéhez 251 Egy szép napon megjelent nála a csendörség, házkutatást tart bírói végzés nélkül, letartóztatja és egyik fogházból a másikba szállítja. Végre illetékes bírósága elé kerül, amely hosszas vizsgálat után látván, hogy el­lene bizonyíték egyáltalában, de a legtávolabbról sincsen, már-már szaba­don bocsátja, amikor közbelép az államhatalom az ügyész képében és az ártatlan tovább is a fogságban marad. A hosszú vizsgálat alatt duzzadó egészsége a fogház életviszonyai, családja, vagyona sorsa fölött örökös remegő aggódásban tönkremegy, va­gyona pusztul, üzlete clzüllik. Hiába kérés, föllebbezés, kaució felaján­lás... végtére a bűnvádi perrendtartás csúfjára, minden emberi érzés gya­lázatára megengedik neki, hogy naponként reggel szuronyos kísérettel üz­letébe mehessen, de este ugyanolyan szuronyos kísérettel viszik át vissza a fogházba az egész város ámuló közönségének szeme láttára. A város leg­tekintélyesebb polgára, szellemi vezére, politikai irányítója, végig a váro­son mindennap szuronyok között az „államalkotó” kárörvendő gúnymoso­lya mellett, az ellenzékieknek megfélemlítő példa gyanánt...! Végre ütött a szabadulás órája. Az előbb duzzadó egészségű, villogó szemű sudár férfiú helyett elhagyta a fogházat egy kettétört ember, aki odahaza galambősz hitvest, ideges, reszkető családot talált, vagyona, üzle­te romokban hevert, amelynek törmelékei fölött ott vijjog a csőd, vagy kényszeregyezségek halálmadara. És ha ez a férfi, akit a gonoszság, a rosszakarat, a bosszúvágy egy csa­pásra megfosztott mindentől, izzó gyűlölettel viselkednék az ellen a rend­szer ellen, amely ilyet lehetővé tett, sőt előidézett s hogyha ez a gyűlölet kiterjedne mindarra, amit ez a rendszer jelent, magára az államra, akkor vajon ki tudna reá követ vetni. Én, kimondom nyíltan, - nem! Így csinálódik nálunk az irredentizmus. És vajon miért teszik? Azért, hogy okuk legyen az irredentizmus jelen­ségeire hivatkozni a külföld előtt, amikor a kisebbségeken elkövetett jog­­tiprások vádja ellen a kisebbségek irredentizmusával védekeznek. Csak a lojális polgároknak járnak jogok, -hangoztatják - és pokoli rafftnement minden eszközével szítják az illojalitást. És a gyakran szánalmasan rövid­látó fejek sűrűn beleugranak a sátáni cselszövés vermébe. De hát amikor az állampolgárnak az illetőségi, erkölcsösségi vizsgála­tok retorikáján kell keresztülesnie, amíg egy Flaubert madarászfegyverre kap engedélyt, amikor viszont katonák százezrei, ágyuk, repülőgépek tí­zezrei állanak állandó készenlétben, akkor az irredentizmusról beszélni bárgyúság, félni tőle pedig...nos, nos, félni tőle, -csehszlovák jellemvo­nás. Ismétlem, hogy van-c irredentizmus a nép körében, nem tudom! Nem hiszem hogy lenne s ha mégis volna, meg tudnám érteni. Egyet azonban tudok: azt, hogy pártunkban irredenta nincsen. És ezért felelek, hogy nem is lesz, addig, amíg a pártban szavam súllyal fog bírni.

Next

/
Thumbnails
Contents