Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
248 Angyal Béla hogy minden kérdésben a keresztény igazságot és pártunk programját kívánjuk követni. Az a munka azonban, amelynek elvégzését ebben a felszólalásomban feladatomul tűztem [ki], hiányos lenne, hogyha nem fejteném ki álláspontunkat azokkal a vádakkal szemben, amelyeket politikai ellenfeleink vetettek föl vélünk szemben s amelyekkel éppen itt, a pártnak rendelkező szerve előtt nyilvánosan kell leszámolnunk. Ezek az államellenesség, az irredentizmus vádja s az a szemrehányás, hogy nem csinálunk reálpolitikát, meg hogy a vallást visszük bele a politikába, hogy felekezeti párt vagyunk. Sorjában kívánok velük foglalkozni. Politikánk nem államellenes Politikánk nem államellenes. Iránya a mai kormány és rendszerrel ugyan élesen szembenáll, de hát vajon az ellenzékiség államellenesség? A kormány és a mai rendszer nem az állam. Az állam mi is vagyunk mindnyájan és valamint hogy nem lehetünk harcban önmagunkkal, úgy nem vagyunk harcban az állammal szemben sem, de igenis harcban vagyunk és leszünk azzal [Itt a cenzúra néhány sort törölt] Azzal is vádolnak bennünket, hogy Csonkamagyarország érdekében, az ő pénzén csinálunk politikát s a köztársaság alapjait ássuk alá. Egyik vád ostobább, mint a másik! Rokonszenv Csonkamagyarország iránt Az állam megalkotóinak akkor, amidőn a szláv többségű államhoz zárt magyar területet csatoltak a lakosság akarata ellen, számolniuk kellett azzal, hogy ennek a magyarságnak lelkében örökké élni fog a vonzalom, ha csak instinktiv vonzódás formájában is, magyarországi véreihez. Ha nem tekintjük is a néppsyché azon jelenségét, hogy a szimpáthia mindig a gyöngébb, a megalázott, a meggyötört irányában szokott megnyilatkozni, az itteni magyarságnak ez az említett önkénytelen vonzódása saját fajához eredményezi Csonkamagyarország iránt tényleg fennálló rokonszenvét. Ám, hogyha ez bűn. államellenség, akkor mi vétkesek, államellenesek vagyunk valóban, de akkor vétek a részvét, bűn a Teremtő által az emberi szívbe oltott legnemesebb érzés a.szeretet, akkor utálat az erény s erény csak a nemzettagadás, fajárulás, szolgalelkűség, szóval mindaz, amitől eddig a becsületes jelzőre igényt tartó ember undorral fordul el. Ha az államalkotók bennünk nemzettagadókat, fajárulókat, szolgahordát akarnak látni, akkor már mi csak inkább maradunk „államellenesek”. Ám az itten élő magyarságnak Magyarország iránt érzett szimpáthiája még nem azonos az ö érdekében csinált politikával. De vajon tudunk-e egyáltalán Magyarország érdekében politikát csinálni? Ez a szerencsétlen, fölszabdalt, békóba vert, védtelen kicsiny állam vajon kergethet-e délibábos ködképet, olyanokat, amelyeknek érdekében reánk volna szüksége?
