Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
Dokumentumok az OKP történetéhez 137 Az alakuló iilcs 13-án reggel 9 órakor megkezdődött. Igen szigorúan ellenőrizve lett, hogy csakis jeggyel ellátott, meghívottak mehessenek a terembe. A hatóság is clkiildötte két hívatlan képviselőjét, akiknek megjelenése, amint az a lapokban közölt részletes tudósításból is kitűnik, nem a legbarátságosabb érzelmeket váltotta ki a közönségből, s ezek az urak az ülés folyamán is a legkülönfélébb maliciózus, gúnyos, sőt sértő megjegyzésekkel lettek ellátva (csehischc Spitzeln, hinaus mit Ihnen2 3 .stb. stb.) a megjelent vendégek száma mintegy 3-400 főre tehető nagyobbrészt urak és néhány hölgy is. Az ülést néhány szóval Lodgman képviselő nyitotta meg, majd megtörtént a megalakulás, amelynek során 3 elnököt Beaufort herceg (német), Szilassy Béla (magyar) és Tvrdy Jenő (szlovák) választattak meg. Feltűnt, hogy a három bemondott szlovák vendég, köztük Tvrdy sem jelent meg; amint visszautazásomkor Nemes Barna zsolnai kassa-oderbergi hivatalnoktól hallottam Tvrdyt letartóztatták, s valószínű, hogy a többi szlovák is hasonló okokból nem jelent meg. Az a gyanúnk, hogy esetleg a radikális magyarországi emigránsok közül valaki (Jászi, Diener' stb.) jelen lesznek az ülésen absolute nem bizonyult valónak; kizárólag nacionalista kisebbségi elemek voltak képviselve. Jelen voltak a német polgári blokkból többen képviselők és szenátorok, a magyar képviselők közül Körmendy-Ekes Lajos és Szent-Ivány József s több magyar notabilitás: Szapáry László gróf, ki állandó Karlsbadi lakos, a már említett Rakovszky Iván, Gál István és ifj. Hámos László Gömörből Kéhler Tibor volt magyar képviselő Szepesből, Both Tamás Sárosból, Sörös Endre Losoncról stb. Az ülésen mindvégig Beaufort herceg, illetve a Cseh-Szlovák Köztársaság címeket nem ismervén, dr. Beaufort úr elnökölt, akinek, amidőn a különféle nemzetiségek képviseletében megjelent vendégeket üdvözölte, azon kijelentése, hogy engedelmet kér, ha maga sem tudja, hogy hány nemzetiség is van „a mi mai ez időszerinti hazánkban” harsogó derültséget keltett. Mint elnök az egyes szónokokkal szemben a rendreutasítás jogával kizárólag és minden egyes alkalommal hangsúlyozással csak a hatóság képviselőjének kérelmére élt, sőt előfordult az is, hogy amidőn Wien-Claudi szenátor rendreutasítása nyomán, aki a büntetőjog különböző §-iba ütköző vétségeket olvasta rá szellemtől sziporkázó beszédében a Cseh-Szlovák államra, a közönség köréből nagyobb tiltakozó zaj keletkezett, kérte a közönséget, hogy nyugodjék meg, s ne zavarja a szónok „gyönyörű” beszédét, amely bizonyára továbbra is ilyen gyönyörű lesz. Az ülésen egyébként az összes nemzetiségi kisebbségek szónokai beszéltek egymásután, a magyarság sérelmeit Sörös losonci református lelkész tolmácsolta lendületes szavakkal, s egészben véve a szó szoros értelmében vett hazaárulás folyt a Cseh-Szlovák republika ellen az ülés elejétől 2 Cseh árulók el velük. 3 Valószínűleg elírás. Dienes Lászlóról (1889-1953) a Tanácsköztársaság egyik vezetőjéről lehet szó, aki ebben az időben emigrációban élt.
