Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval

mi gimnázium voit. És működött a gimnázium mellett egy szülők szövetsége, és 89 rögtön, mikor odakerültem, engem kértek föl, hogy legyek a szülők szövetségének a titkára. Nem mint szülő, hanem mint tanár. Tehát én készítettem a jegyzőkönyveket, meg miegymás. A használt nyelv eleve a tanítási nyelv volt, vagyis a magyar. Ennyit az iskolai munkámról. És még megismétlem, hogy két tanévet,

1936 őszétől 1938 őszéig ebben a bizonyos csehszlovák állami gimnáziumban, majd pedig 1938 őszétől 1939-ig egy tanévet a magyar, most már állami (premontrei) gimnáziumban tanítottam.

Megmaradtak-e a régi kapcsolatai a sarlósokkal, az ifjúság mozgalmak későbbi képviselőivel?

Igen. Abban a két évben, amelyet éppen a magyar tannyelvű csehszlovák állami gimnáziumban töltöttem, viszonylag nagy kommunikációs tevékenységet folytattam: részint a múltbeli anyagokat dolgoztam fel, részint a csehországi tapasztalataimat írtam meg. És ezek a tanulmányaim, esszéim, cikkeim nagyrészt magyarországi folyóiratokban jelentek meg, főként a Nyugatban és a Kelet Népé ben, valamint az erdélyi Korunkban, és természetesen a szlovákiai magyar folyóiratokban, például az Új Szellem címűben. Amikor azt mondom, hogy szlovákiai, akkor egy kicsit túlzók, mert az Új Szellem történetesen éppen Prágában készült, Szvatkó Pál irányításával. Nos, ezekben a cikkekben, tanulmányokban vissza-visszatérnek azok az emlékek, emlékezések, kapcsolati és egyéb szemléleti dolgok, amelyek az ifjúságunkban alakultak ki. Különösképp egy motívum, amely mondjuk úgy, hogy az én egész akkori és további életemet is meghatározta, s ez a közép-európai népek testvériesülésének a gondolata. Én a kétévi csehországi katonáskodásomból is leginkább ezt hoztam haza, ezt a bizonyos kötelező törekvést, hogy próbáljunk meg szót érteni egymással. És ezek a gondolatok megfelelő irodalmi fogalmazásban újra meg újra kifejeződnek az akkor írt tanulmányaimban, tudományos dolgozataimban. Minthogy ezek Budapesten jelentek meg, ezért én mint csehszlovák állami gimnáziumi tanár, Czuczor László írói néven közöltem ezeket a tanulmányokat. Ezt a nevet azért választottam, mert az ifjúságomnak nagy, majdhogynem jelképes személyisége volt Czuczor Gergely, aki az Érsekújvár melletti Andód községben született jobbágyi családból.

Akkor már megkezdődött a mozgalom szétesése?

Igen, igen. Személyi kapcsolataim voltak, természetesen a mondjuk úgy, hogy ifjúságom legbensőségesebb barátjával, Jócsik Lajossal, aki nyolc éven át volt osztálytársam az érsekújvári gimnáziumban, azonkívül ugyanezen gimnázium tanáraival, Krammer Jenővel, Bedy Rezsővel és másokkal. Továbbá azokkal, akik ebből a nemzedékből tovább tevékenykedtek. Kassa egyik központja volt akkor a csehszlovákiai magyar kulturális életnek. Egyik központja volt azért, mert Pozsony sokkal hamarabb - hogy úgy mondjam - állami nagyvárossá, Szlovákia fővárosává emelkedett, Kassa viszont megmaradt magyar városnak, és ezért a kassai magyar szervezetek hathatósan működtek. Különösen a Kazinczy Társaság az ottani magyar kultúra ügyének a szolgálatát nem csak kassai vonatkozásban, hanem országos vonatkozásban is, tehát könyvkiadás, folyóirat-kiadás, színjátszás-támogatás, satöbbi terén jelentős munkát végzett. Én Kassára kerülve rögtön ezekkel a szervezetekkel, mozgalmakkal kerültem kapcsolatba önkéntelenül is. Hogy miért és hogyan, ezt most nem részletezem, de mindenesetre már az első hetekben, hóna-DOBOSSY LÁSZLÓ