Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
ösztöndíjat folyósítsanak, de tanulmányi segélyt igen. Fölajánlott egy ilyen tanulmá- 77 nyi segélyt a tanév folyamára, ami havonta bizony nagyon szerény összeg volt, de arra azért elegendőnek látszott, hogy szűkösen megéljek belőle. Visszamentem Cháteau-Thierrybe, és a vendéglátóm legnagyobb bánatára, október közepéig maradtam ott. Akkor utaztam Párizsba, és ott a csehszlovák követségen fölvettem az első járandóságot, 200 frankot, ami, ismétlem, épp hogy csak betevő falatra meg ócska szállásra volt elegendő. így hónapról hónapra mentem a 200 frankért, és ez a Palivec úr mindig nagyon kedves volt hozzám, úgyhogy a legjobbakat mondhatom róla. És akkor már fölvették az egyetemre? Igen, hogyne. Hát szóval én egy évig ott a párizsi Sorbonne-on tanultam franciát, ófranciát, nyelvtörténetet, meg persze irodalomtörténetet. Kellett felvételiznie? Nem, olyasmi, hogy felvételi, nem volt, csupán beiratkozás, a hivatalosan franciára fordított magyar nyelvű érettségi bizonyítvány alapján. És akkor aztán reggeltől estig tanultam, tulajdonképpen csak a vasárnapjaim voltak szabadok. A párizsi múzeumok vasárnap ingyenesen voltak látogathatók, úgyhogy vasárnaponként a Louvreban, a modern művészetek múzeumában, meg a többi múzeumban szemlélődtem. Egyébként reggeltől estig tanultam, tanultam. Az volt a szerencse, hogy voltak olyan diákvendéglők, ahol viszonylag olcsón lehetett ebédelni, és a kenyeret ingyen adták. Ki volt írva, hogy a kenyér ingyenes. Én ott megtömtem a zsebemet kenyérrel, és vacsorára azt a kenyeret rágcsáltam el. Rendszerint ott vettem Párizsban a legolcsóbb gyümölcsöt, a mandarint is. így töltöttem az első tanévet. Annak az eszmének a szellemében, amelyről folyton beszélek, vagyis hogy nekünk minél többet, minél alaposabban kell elsajátítani. Nyáron, július végén, mert Párizsban az egyetem júliusig tart, hazatértem. Az anyám kétségbeesetten nézett rám, hogy jaj gyerekem, hogy lefogytál, hogy lesoványodtál. Ez volt az a nyár, amikor szlovákiai magyar egyetemisták Érsekújvárott tartották az évi kongresszusukat. Ezen a Sarló-irányzat szerzett többséget, s ez már a kongresszus előtt nyilvánvaló volt. Mondana valamit a Magyar Akadémikusok Köréről? Igen. Külön szót érdemel, hogy e szervezet neve MÁK, vagyis Magyar Akadémikusok Köre. Meg kell említeni, hogy ezt a prágaiak meg a brünniek egy k-val írták: MÁK. A pozsonyiak két K-val, vagyis Magyar Akadémikusok Keresztény Köre. Szerény adalékul az akkori viszonyokhoz, akkor körülbelül már biztos volt a sarlós irányzat győzelme. Végül is, a mi jelöltünk, Duka-Zólyomi Norbert lett a MÁK elnöke. Mivel ezek a kongresszusok rendszerint egy ünnepi esttel fejeződtek be, szombaton az Arany Oroszlán nagytermében, az érdeklődő polgárok jelenlétében egy nagy ünnepi est lett volna, vagy hát volt is. És mivel a Sarló létrejöttét egy évvel korábban lelkesen üdvözölték a magyar irodalom akkori nagyjai, nevezetesen Móricz Zsigmond, akinek rokonsága is volt Érsekújvárott, és Szabó Dezső. Hogy miért, miért nem, azt most nem részletezem, Móricz Zsigmonddal végig szoros volt a kapcsolatunk, mégis abban az időpontban Szabó Dezső volt a próféta. A kongresszus szervezői Szabó Dezsőt kérték fel, hogy jöjjön el erre az ünnepi záróestre, és mondjon beszédet. Szabó Dezső elfogadta, majd küldött egy táviratot, amelyen csak ez állt: „Magyar író, akinek cipője nincs, ne legyen gavallér!” Tehát lemondta a részvételt, DOBOSSY LÁSZLÓ
