Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
DOBOSSY LÁSZLÓ 70 megértéséhez tudni kell a következőt. Egészen 1925-ig, vagyis amíg Magyarországon élt az a tudat, hogy előbb-utóbb rendeződik ez a bizonyos közép-európai helyzet, ezért a szlovákiai magyar diákok 1925-ig többé-kevésbé illegálisan, az Ipoly folyón átszöktek Magyarországra továbbtanulni, mert Budapesten egy ingyenes kollégiumot állított fel az akkori, Klebersberg Kúnó75 által irányított magyar művelődéspolitika az ott tanuló szlovákiai magyar fiatalok részére. Például az én idősebb fivérem szintén ott tanult, mertő - hajói emlékszem - 1922-ben vagy ’23- ban fejezte be a gimnáziumi tanulmányait érettségivel, és eleve természetesen Budapestre jött továbbtanulni. A nagy változás ’25-ben kezdődött, ekkortól kezdve a magyar iskolák érettségizettjei az ottani csehszlovákiai egyetemeken folytatták tanulmányaikat, tehát Pozsonyban, Brünnben, Prágában. Ez azért fontos, mert ez az év, ez az 1925-ös év, cezúrát jelentett. A Szent György Kört már azok a fiatalok csinálták, akik 1925-ben vagy '25 körül érettségiztek és továbbtanultak. A pozsonyiak közül is néhányan nem a pozsonyi egyetemen tanultak tovább, bár voltak, akik igen, például Szalatnai Rezső, Brogyányi Kálmán, Boross Zoltán és mások Pozsonyban, de a többségük Prágában vagy esetleg Brünnben. Miért? Azért, mert Prágában is, Brünnben is nemcsak cseh nyelvű egyetemek voltak, hanem németek is. Tehát majdnem azt mondanám, hogy akkor, ’25-ben ilyen átmeneti helyzet alakult ki: jó, legyen így, de mégis ne cseh vagy szlovák egyetemen, hanem német egyetemen tanuljanak tovább. Például Balogh Edgár jóllehet pozsonyi volt, a prágai német egyetemen tanult, és nem Pozsonyban. Innen származik a prágai Szent György-szobornak mintegy szimbolikus értelmezése, tehát hogy a magyar diákság, a magyar ifjúság e szobrot jelképnek ismerve el, megalakította a Szent György Kört. Hogy élték meg a szülei az államfordulat idejét? Erre a kérdésedre érdemben azért nem tudok pontos választ adni, mert akkor még nagyon fiatal voltam. Amikor Vágfarkasdon laktunk, hallottuk messziről az ágyúk dörgését. Tudniillik ez volt az a bizonyos ’19-es tavaszi hadjárat. Bennünket, a mi vidékünket ez elkerülte, mert abban az időben a fő felvonulási lehetőség a vasút volt. Azt már elmeséltem, hogy a szüleimnek a főleg esti meg éjszakai beszélgetéseiben hallottam, ahogyan ők ezekről a dolgokról beszélnek. Az ő tudatukban pontosan ugyanaz fejeződött ki, amit előbb említettem, de csak föltételesen, hogy a magyar felsőbb vezetés úgy fogta föl, hogy ez időleges, átmeneti állapot, ami előbb-utóbb megváltozik. így például amikor mi 1920-ban beköltöztünk Érsekújvárba, az apám, mint elbocsátott vasutas, a többi sorstársával együtt reménykedett a változásban. Kérdésedre válaszolva, hogy miként élték át általában az ottani magyarok az államfordulat időszakát, elmondok egy tanulságos történetkét. Már második éve lakhattunk Érsekújvárott, amikor egy vasárnap délellőtt átjött hozzánk a szomszédasszonyunk, és lelkes izgatottsággal újságolta, hogy az Érsekújvár és Vidéke jól megírta, hogy a cseheknek el kell menniük. Anyám kíváncsi érdeklődésére megmutatta a helyi hetilap első oldalát, amelynek címoldalán egy dörgedelmes várospolitikai cikk fölött ez a bibliai idézet ékeskedett: „Mene tekel...” (értsd: 75 Klebersberg Kúnó, gróf (1875-1932): Magyarországi politikus, egyetemi tanár. 1921-22 között belügy-, majd 1921-31 között vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1931-től a Bethlen-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere funkciót töltötte be. Miniszterelnöksége alatt fejlesztették a népoktatást, számos egyetem jött létre. Megreformálta az iskolarendszert, a polgári iskolákat, reálgimnáziumokat hozott létre, 16 évre emelte a tankötelezettséget.
