Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Pozsony bűvöletében. Interjú Schleicher Lászlóval
SCHLEICHER LÁSZLÓ 60 ken szoktam énekelni és vezettem a kórust. Amit most egyik volt osztálytársamnak a leánya fölújított és vezet tovább. Úgyhogy most megint van egy kis, szűkebb magyar egyházi énekkar, amely a ferenciek templomában énekel továbbra is a magyar istentisztelet alatt. Ennyi az egész. Ez maradt meg. És azok a művek, amiket maga komponált? Igen, nagyon sok kompozícióm volt, de nincsen megszámozva se. Több magyar misét is komponáltam, és egy nagyon hatásos, 8 szólamú latin misét, XXIII. János emlékére és a második vatikáni zsinat, ökomenikus zsinat tiszteletére, amit 85. születésnapom alkalmával, 30 év után adtak csak elő. Most, mikor a 90. születésnapom ünnepelték, akkor a régi kórus maradék tagjai előadták másodszor is ezt a szép, hatalmas latin misémet. Úgyhogy megélhettem, hogy istentisztelet után az új plébános odahívott engem a szentélybe és ott gratulált nekem a hívők szeme láttára. Hát ezen is túlestem. 1971-ben aztán megalapítottuk a szlovákiai magyar tanítók énekkarát, és azután 18 évvel ezelőtt, pontosan 1980. szeptember 21-én megalapítottam itt, Pozsonyban a Liszt Ferenc Társaságot. Ez egy nagy bátor dolog volt, úgyhogy soha sem felejtem el, az alakuló gyűlésünkön a Primáši palota tükörtermében egy szenzációs alakuló gyűlést rendeztünk, amelyen 80 tagot szereztünk a Liszt Társaságunknak. Rajter Lajos74 dirigens lett a díszelnökünk, azután én voltam eleinte az alelnök, aztán a főtitkár, és most még mindig a zenei referens funkcióját húzom, még mindig tartom, alighanem, halálomig, még kibírom. Sajnos senkit sem tudok szerezni, aki helyettem átvenné ezt a funkciót. így ez a Csemadokon és a Magyar Vöröskereszten kívül Pozsonyban az egyedüli kulturális társaság, amely még tud nyugodtan működni. Gondolták azt, hogy még rosszabb lesz a háború után, mint a háború előtt? Számított arra valaki, hogy milyen világ jön? Nem számított senki semmit. Jobbra nem számítottunk. Volt olyan eset, hogy valaki kérdezte, hogy „Hát mondja csak, Tanár úr, hogy érzi magát?” Többször azt mondtam: „Rosszabbul, mint eddig. De jobban, minta jövőben.” Rosszabbul, mint tegnap, de jobban, mint holnap. A Csemadok keretében mennyire tudta folytatni korábbi hivatását? Hát én a Csemadokban csalódtam. Mert a Csemadok nemcsak, hogy nem támogatott minket anyagilag és erkölcsileg, hanem oda jutott, hogy a saját előadótermét is bérbe adták másoknak privatizációra. Úgyhogy onnan is kirepültünk. És most csak zenei ismeretségem és jó baráti kapcsolataim révén, szlovák baráti kapcsolataimmal, akikkel együtt végeztem a zenei tanulmányaimat, sikerült a Zichypalotában egy koncerttermet kapnunk, ahol a Liszt Társaság rendezvényeit tudjuk rendszeresen megvalósítani. így áll a helyzet. 74 Rajter Lajos (1906-2000): Karmester, zeneművész. Dohnányi Ernő iskolájában tanult zeneművészetet. 1935-től 1945-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestere volt, világhírű zenekarokkal és szólistákkal koncertezett, Bartók és Kodály müveinek bemutatóit vezényelte. A háború után Amerikáig menekült, de később hazatelepedett Pozsonyba, ahol segítette a Szlovák Filharmónia megalakulását.
