Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Pozsony bűvöletében. Interjú Schleicher Lászlóval
Tagja volt a cserkészcsapatnak? 55 A cserkészetnek, igen. Ez az egy dolog, aminek köszönhetem, hogy még ilyen magas kort értem el. Mert cserkész diákkoromban nagyon megszerettem a természetet, sokat voltam a természetben kint, a friss levegőn. Rengeteget rajzoltam, festettem, ami között például azok is ott láthatók. És rengeteget fényképeztem. Nagyon sok, több ezer színes diapozitív van még a természetről és a városokról, amiket csináltam. Egyetlen sport volt, amit műveltem rendszeresen, a turisztika. Rengeteg hegyet-völgyet jártam végig. Annak a cserkészetnek az eredménye az volt, hogy, hogy egyetlen sport volt a turisztika. A Kis-Kárpátokon kívül bejártam és hegyet másztam, illetve kirándultam a Magas-Tátrában, Alacsony-Tátrában, Nagy- Fátrában, Kis-Fátrában. Sőt, turistáskodtam Morvaországban, Csehországban, Magyarországban is, a pilisi hegyek között. Úgyhogy ennek köszönhetem azt, hogy még eléggé friss vagyok egészségileg. Nem is szólva arról, hogy én emeleten születtem. Születésem óta állandóan második emeletes lakásban lakom. És még most is állandóan kell nekem ezt a lépcsőt járnom föl-le naponta többször, mert nincsen lift. Azonkívül még mielőtt nekünk központi fűtésünk volt, akkor a pincéből kellett fölcipelnem a fűtőanyagot, a fát, a szenet, és akkor három lépcsőt kellett járnom. És most is öregkoromban legalább egyszer hetenként túrázni megyek. Mit jelentett a cserkészet akkor, és emlékszik-e az akkori vezetőkre? Mindenesetre a cserkészetnek egy nagyon értékes és fontos jellemnevelő, karakternevelő hatása volt és van is. Annak köszönhető az, hogy aki a cserkészetet komolyan lelkére vette, az egész életén keresztül tartotta magát a cserkész tízparancsolat szelleméhez. És igyekezett lehetőleg mindig jó cselekedeteket elvégezni. Én nagyon jól emlékszem arra, hogy felejthetetlen élményeim voltak például a táborozásom alkalmával. Azután az önnevelésre, a felelős magatartásra is serkentő hatással volt. Hornyák Odilóra emlékszem, aki annak idején a cserkészfőparancsnok volt. Csak az jut most eszembe, hogy én egyszer egy interjút csináltam valakivel, aki fölidézte az én cserkészélményeimet, amikor újraalakult itt, Pozsonyban a cserkészcsapat. Hosszú beszüntetés után, mert a kommunisták azt nem engedték. Egy egész hosszú hangszalag van erről fölvéve, s el van nekem raktározva, ott van rögzítve mindaz, emlékszem. Ehhez hasonló volt a gimnáziumi önképzőkör is, amelyben az ifjúságot öntevékenységre buzdítottuk. Úgyhogy akiben volt valami szavalat vagy írás, költői, vagy zenei tehetség, vagy akármilyen más művészi tehetség, az érvényesítésére juttatta a diákokat. Ennek az önképzőkörnek Szalatnai Rezső kolléga volt az utolsó elnöke a pozsonyi gimnáziumban. Amíg tanítottam a gimnáziumban, egy ideig én is vezettem ezt az önképzőkört. A tehetséges diákok alkotásaiból egy kiállítást is rendeztünk annak idején. Tudom, hogy ebből az önképzőkörből több híres ember, később művész került ki, tudna néhány nevet mondani? Igen. Vida Zoltánon kívül, aki elsőrangú festőművész és szobrászművész is lett, meg kell említeni Ébert Tibort,70 aki nagyon jó zenei tehetség volt. Gastonyi Tibor-70 Ébert Tibor (1926-2015): író, költő, zeneművész. Pozsonyban született és itt végezte középiskolai, majd egyetemi tanulmányait. 1945 után Budapesten élt, hegedű- és brácsaszakon tanult a Zeneakadémián. A Rádiózenekar, majd a Magyar Állami Hangversenyzenekar tag(a volt. Novellákat, drámákat írt. SCHLEICHER LASZLO
