Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 300 nak tárgyalását a csehszlovák féllel, de csak két napig tárgyaltunk, mert utána, parancsra be kellett azt fejeznünk. A Magyar Áttelepítési Kormánybizottságot és a pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatalt 1949. június 1-vel feloszlatták. A Magyar-Csehszlovák Vegyesbizottság 1949. június 21-én meghozta a 66. sz. véghatározatot, amely kimondta, hogy a lakosságcsere befejezést nyert. Kimondta azonban azt is, hogy az egyezményben vállalt kötelezettségek és jogok nem szűnnek meg, vagyis hogy Csehszlovákia a kicserélt ingatlanok közti árkülönbözetet meg fogja téríteni Magyarország számára. Utólag hogy látja a Magyar Áttelepítési Kormánybizottság szerepét? A magyar miniszterelnök 1946. július 12-én nevezte ki a csehszlovák-magyar lakosságcsere végrehajtására kormánybiztossá dr. Jócsik Lajost, s egyben megbízta őt a kormánybiztosi hivatal felállításával. Ő 1946 kora őszétől egymás után hívta meg sarlós elvbarátait, akik akkor még Csehszlovákiában tartózkodtak, s a korábbi politikai magatartásuk miatt posszibilisek voltak a csehszlovák állam részére is. Ezekkel a valóban tehetséges emberekkel szerveződött meg a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság, amely ennek következtében ütőképes működést tudott produkálni. Kormánybiztos-helyettes lett dr. Bolya Lajos, az érsekújvári törvényszék volt elnöke, aki egy tehetséges szervező és tárgyaló ember volt. Meghívta Berecz Kálmánt, aki osztályvezető lett és a Magyar Csehszlovák Vegyesbizottság póttagjaként minden tárgyaláson jelen volt. Kiváló közigazgatási jogász volt és nagyon precíz ember. A Kár Osztály élére Balázs András került, aki szintén a pozsonyi egyetemen végzett jogász volt. Nagy munkabíró, s a Sarló kimagasló egyénisége volt, komoly kapcsolatokkal. Ismerte Husákot és Clementist is. Hinora Sándor a Statisztikai Osztályt vezette, szintén érsekújvári volt. A másik kormánybiztos-helyettes Avar István volt, aki a letelepítésekért volt felelős. A csehszlovák fél állandóan támadta a kormánybiztost, Jócsik Lajost. Megítélésem szerint azért, mert a barikád másik oldalán Okáliék és Clementisék voltak, az egykori DAV-isták, s akik 1938 előtt az eszmebarikád ugyanazon oldalán álltak, mint Jócsikék. A 180 fokos fordulat, amit végrehajtottak, nem okozott kellemes légkört a tárgyalások során. Jócsikot ezért mindenképp el akarták távolítani a helyéről. Ráadásul a kormánybiztosság más feladatokat is bevállalt, pl. a felvidéki magyarság jogvédelmét. A jogi osztálynak két tehetséges vezetője volt, dr. Studinka és dr. Stelczer, szintén felvidékiek, akik átélték az ottani dolgokat és tisztán látták a helyzetet. A Kassai Kormányprogram következtében százával kaptuk a panaszos leveleket és kérelmeket, melyeket meg kellett válaszolni. Kiváló munkát végzett e tekintetben a Sajtóosztály is, melyet Sándor Dezső vezetett. Helyettese dr. Dobossy Imre, László bátyja. Jócsik távozását végül Rákosi Mátyás segítette elő, aki véleményem szerint nem tudta neki megbocsátani, hogy Jócsik nem a kommunista pártnak, hanem a parasztpátnak lett tagja. Jócsik helyére 1947 áprilisában dr. Hajdú István került. Jócsik pedig a Szervestrágya Vállalat igazgatója, később főmérnöke lett nyugdíjazásáig. Maga Kormánybiztosság, azt hiszem, megtudta oldani feladatát úgy, hogy szorosan együttműködött a Földhivatallal. Persze én is kaptam leveleket volt pozsonyi osztálytársaimtól, akiket áttelepítettek, hogy egy ilyen feladatot elvállalni nem szabad. Az első időben ezt képviselte Szalatnai Rezső is. De nekem szent meggyőződésem, hogy a lakosságcsere-egyezményt meg kellett kötni. Ne feledjük el, hogy a csehszlovák kormány a fegyverszüneti szerződésbe bele akarta venni azt, hogy 500 000 magyart egyoldalúan kitelepíthessen. Ezt a kérdést a potsdami konferen-
